Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

nél tesznek említést a papjáról, akit oltárigazgatónak mondanak és akinek Leugoviai (én úgy gondolom, hogy ezt Leutschoviai-nak, vagyis Lőcseinek kell olvasni) Kraysel Péter volt a neve. Ebből következtethetünk arra, hogy sok-sok esztendővel a Rozgonyi-féle pusztítás előtt, seit talán már Zsigmond király idejében is állt ez a templom. Annak a főoltárnak, amelyet első alapítói építettek fel benne, még a mi korunkban is igen nagy volt a becsülete. Volt ugyanis a város határában egy rendkívük módon ágas-bogas és csodálatos magasságú hársfa, amelyet a nép magából a dologból következően „szép hársfa" névvel illetett, mivel módfelett terjedelmes és gyönyörűséges volt a lombja és sokak örömére nagy árnyékot adott. Azt tartották erről a kedves és gyönyörűséget adó fáról, hogy már több évszázados. Egyszer aztán vagy a városi tisztségviseléik, vagy a templom alapítói úgy határoztak, hogy ki kell vágni, mivel már öregszik és kissé lassabban sarjad; így legalább faanyagot fog szolgáltatni az oltárhoz és azokhoz a művészi módon kifaragandó szobrokhoz és egyéb ékességekhez, amelyek az oltár részeit képezik majd. És bizony fel is épült ez az igen nagy magasságú oltár, amelynek mindkét oldalán jelesen faragott művű, szélesen kitáruló szárnyai vannak, a középső részét pedig Szent Katalinnak a tmívészi módon megalkotott szobra foglalja el — és nem is valamilyen idegen fát használtak fel erre a munkára, mivel ott volt az a bizonyos, rendkívül különleges hársfa. Egyébiránt nagyszerű és tiszteletet parancsoló látványt nyújtott az oltár, s mindenütt arannyal dúsan elborítva tündökölt. Csaknem három évszá-