Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

miután megszüntették annak eredeti jellegét, az 1600. esztendőben építették a helyreállított vár őrhelyét, ama közismert mondásnak megfelelően, amely a megerősített városokra vonatkozik: „Szerencsés az a város, amelyik béke idején is gondol a háborúra." Rögtön a kapuszárnyak mögött egy síremlék tűnik a várba belépők szeme elé, amely egy szerzetest ábrázol, aki a domonkosok rendjének a szabályzatát követi. Az elmosódott és kopott betűkön kívül csak a körben reája vésett halotti fogadalom maradt fenn rajta: „Legtermékenyebb szőlőtő, hajnalnál fényesebb, könyörögj szüntelen érettünk." Évszám vagy bővebb ismertetés nincs rajta. Nem kevesen vannak, akik annak a bizonyítékát látják ebben a síremlékben, hogy valamikor szerzetesek tartották fenn a várat is és a templomot is: ezek a szerzetesek pedig vagy templomosok voltak, vagy más rendbekek. De hiábavaló ez az okoskodás: hiszen nem egy bizonyíték alapján nyilvánvaló, hogy abban a régi korban, amikor a domonkosok a Szent Miklós kápolna meUet laktak és nem voltak nagyon sokan, akkor a Boldogságos Szűz Mária templom mellett volt nekik saját temetőjük. — A kapu szárnyaival áteUenben, a szentegyház falába építve látható egy márványtábla: ez Cerndel György halotti emlékműve, amelyet — mint azt a körben bevésett feliratból olvashatjuk - az utódai álktottak. Egy pajzs látszik rajta, amely úgy van kivésve, hogy egy, a nyakánál levágott emberfejet mutat és egy fodrot, amely mintegy elfolyó és újra felmerülő likomokkal van ékesítve.