Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

milyen módon részt vettek az istentiszteleteken, egy sovány reggek véve magukhoz, feleségeikkel és gyermekeikkel — illetve a nőtlenek a kedveseikkel — együtt csapatostul a borkimérésekbe sietnek. Itt pedig mindenki a többinél szorgalmatosakban ürítgeti a boroskancsót, s ordibálások és szemérmetlen nóták éneklése közepette olyan hosszú időn keresztül dorbézolnak, míg végre elveszítik a józan eszüket és szinte őrült dühben törvén ki, egyesek előbb veszekedni, majd verekedni kezdenek, mások pedig, ha a tisztségek engedik, beugranak a zenészek közé. Ha valaki, aki nem tartozik a rendjükhöz, vissza akarná tartani őket ezektől a gyönyörűségektől vagy ki akarná békíteni az egymással civódókat, az ügyeljen, nehogy öklöktől és furkósbotoktól kapjon nem ritkán kék daganatokkal, vérrel, sőt sebesüléssel járó jutalmat. Végül a bortól elnehezülve távoznak el onnét — vagyis inkább vonszolják el őket — a szálláshelyeikre, de nem ám korábban, hanem csakis akkor, amikor már annak az órának az ütése űzi el őket, amelynek hangjára a városi tanács előírásai alapján be keU zárni a borkiméréseket. A hét többi napját pedig éhezések közepette ékk le,

88 hiszen egyetlen nap elvitte tőlük azt, amit mértékletességgel több napra kellett volna beosztaniuk, hogy annál jobban elviseljék amaz igen kemény munkájukat. Nem tudom, vajon nem ennek a dolognak az eltávoztatása céljából született-e az a A bányászoknak eme züllöttségét már felpanaszoltuk munkánk Prodromusában, a vihnyei fürdővel kapcsolatban, a fürdő leírásának III. részében, az V. §-ban, a 149. lapon.