Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

folytatja tovább az idézett Richter: „Az urburáriusok rendszabályait és a bányaügyekkel való foglalkozás módszerét a jog előírásainak megfelelően alakítják ki; az erre vonatkozó törvényt, amelyet II. Miksa, az oly dicsőséges nevű király szentesített, mind a mai napig tiszteletben tartják. Ezeknek az urburáriusoknak egyébiránt több kiváltságuk is van és ezek közé tartozik a korcsmáitatás sajátos joga, amelyet a haza legfelségesebb atyja erősített meg számukra legkegyelmesebb kiváltságlevelével.

83 Egyébn-ánt az urburáriusok közül bárki mennél nagyobb költségeket fektet a bányákba, annál nagyobb lesz a tisztelete és a megbecsülése. Túl azon ugyanis, hogy a bányászati tisztségek viselői, ha a dolog úgy kívánja, tanácskozásokra hívják őket, még a városi tanácsba is belépnek és ott tekintélyesebb helyeket kapván, döntéseket hozhatnak a köz számára." — így Richter. Es nem szabad elfeledkezni, hogy az urburáriusoknak nincs szüksége arra, hogy megkapják a városi jogokat, mivel azok nélkül is tudnak élni a szabadságaikkal: ámbár nem kevesen vannak az olyanok, akiknek a számára ama városi joggal közös ez az urburáriusi kiváltság. Ezt a németek die neue Wein-Ordnung-nak nevezik. Hz az új intézkedés pedig az 1718. esztendő június havának lü. napjától vette kezdetét és ma már annál is szigorúbban betartják, mennél inkább érdekében áll az urburáriusoknak, hogy ez a jövedelmező előjog ne szenvedjen sérelmet és ne fordítsák haszontalanságra.