Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

pincére figyelnének erősen, vagy mintha azon igyekeznének, hogy még a szabad ég alatt is az előttük heverő sziklákat kerülgessék. E szokás hatalmából következik az, hogy jé>l emlékeznek mindenkire, akiktől sértéseket vagy sebeket kaptak. Es általában erre kell visszavezetni azt is, hogy gyűlölködés és rágalmazás szokta elemészteni dicsőségük hírét. A mérges kigőzölgések és a herkulesi munkák következtében egyébként elgyötörtek lévén, amikor a szőlő nedűje melengeti őket, messze keU, hogy legyenek azoktól, akik semmittevésben ékk le a boldogan növekvő szőlőtő alatt az életüket, megrészegülve annak édességétől, fejükön koszorút és kezükben bacchusi botot viselve." — Ezeket írja tehát ő és ismerjük el, nem kevésbé okosan, mint amennyire híven a valósághoz. XXIX. § Másutt már elmondottuk, hogy a természet különbözőképpen alakította ki a bányavárosok polgárait: és lehetetlen, hogy ne ebből származzék a testalkat és a tulajdonságok, valamint a vérmérséklet különbözősége. A körmöcbányalak vérmérséklete (távol legyen a mondottaktól a gyalázkodás) szangvinikus-flegmatikus, a besztercebányaiaké szangvinikus-melankokkus, a selmecbányaiaké pedig kolerikus-szangvinikus. Hogy az ilyesfajta vérmérsékletek mit jelentenek a halandó emberek erkölcsei tekintetében, azt jól tudják azok, akiknek megadatott, hogy behatóbban és az egyes vérmérsékletekkel összhangban vizsgálják az emberek erkölcseit és