Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

bennük; ez a föld alatti állapot pedig amiképpen könnyen befogadja magába a föld felszínén féíjdogáló szeleket, vagy erősen magába zárva tartja azokat, amelyek a mélységből törnek a magasba, éppen annyira egyedülálló módon alkalmas arra, hogy földmozgásokat keltsen és megmozgassa a föld felszínét. Innét származik a közbeszéd és a nép félelme. „Megtörténik majd egyszer — mondják —, hogy az alul üreges Selmecbánya, miután gyámolai összedőltek, magától elsüllyed, vagy ha földrengések törnek ki, akkor összeomlik!" Minderre én azt felelem: „S ha az egek boltozata leszakad is?" XXIII. § De adjuk meg azt a köznép véleményének, hogy nagyon is lehetséges, hogy tényleg valami baljóslatéi és szerencséden eseményt jövendölt meg ezekbéil a csodajclekből: ez pedig talán az volt, hogy rögtön a tizennyolcadik század kezdete után, vagyis az 1703. esztendőben ama Rákóczi-féle mozgalom, amely az egész Magyarországot átjárta, egyszersmind Selmecbányára is rátört. Amikor már a vége felé járt szeptember, két irányból is elözönlötték ezek a fosztogató csapatok az arany termő völgyeket. A jobbszárny a gömöri végekről indulván ki azon a völgyön keresztül, amelyikben a Garam vize folyik, Besztercebányát és Körmöcbányát foglalta el; a balszárny pedig Nógrád és Hont vármegyékből felbukkanva, majd a Zólyom vármegyei Korpona várost elpusztítva a város kirablásának igen heves vágyától vezérel-