Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

súlyú nyelv túlságosan nagy ütései következtében keletkezett hasadékok ki ne táguljanak. Az ércharang pereme beszél erről a korszakról; a következő körirat van ugyanis rajta: „Anno Domini 1571. Ein Stimm von Himmel gehöret ward: Das seelig mach all Christi Wort, Darzu ich Glocken ruffen thue, O Christen Mensch dich rüste nue! Wach auff, dein Ohrn und Hertz bereit, Versäume nicht die rechte Zeit: Mein Hall und Schall nimm iezt du zu Sinn, Biss du hörst der Posaunen Stimm Die uns alsdann wird ruffen eben, Aus der Graebern zu ewigen Leben." [Az Ur 1571. esztendejében. Egy hang hallatszott az égből - Krisztus valamennyi szava boldoggá tesz, amit nekem, a harangnak kell kikiáltanom — : O, keresztény ember, készülődj, kelj föl, a füled és a szíved legyen készenlétben, hogy el ne mulaszd az igaz időt; zengésemet vésd az eszedbe, amíg meg nem hallod a harsonák hangját, amelyek majd az örök életre szólítanak a sírokból] — Ezt lehet itt olvasni; felül pedig, ahol a harang széles kelyhe összeszűkül, három körben a következő négy párverset olvashatjuk: „Luce sacra compulso sono, concurrite cives! Tempus adest, summi discere verba Dei. Sacra salutiferi subiturus limina templi, Ne mus incipiat pes timbare, cave!