Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Bélabánya szabad királyi és bányaváros története

inkább, mert a régi iratok az igen jó jövedelem reményével kecsegtettek. Sokáig vitatkozván minderről, végül azzal fejeződött be a dolog, hogy elhalasztották ezt az igen nag)' költségekkel járó erőfeszítést - és éppen akkor, amikor már részint biztosabban ki lehetett volna kutatni a telérek vonulatait, részint pedig beköszöntöttek volna már azok az idők, amikor a nagyobb befektetés és az összetartóbb lélek megsegítette volna a társaság tagjait. Ha be kell vallani, hogyan is áll a dolog, megmondhatjuk, hog)' a magánemberek költségei messze felülmiilták ama kezdeteket: vagyis királyi öszszegeket követeltek ezek a munkálatok. Most, amikor már fel van függesztve a munka, ismét elhagyatottan áll ez az igen nagy ráfordításokat felemésztő tárna, s egyedül csak arra ügyelnek, nehogy tökéletesen tönkremenjen. — A bélai bányásznépség számára — hogy erről se hallgassunk — némi és kevés hasznot hozó munkán kívül alig van valami, amivel otthon kezdhetne: ezért a Selmecbányái tárnákban vállalnak munkát az emberek. A többi polgár pedig vagy ama kemény munkát kívánó és sovány földet műveli, vagy valamilyen kézműves mesterséget űzve szenvedi, vagy inkább nyomorogja végig az életét ezen az annyira alkalmadan helyen. A város címere

; „a bányák szokásos jelképeit és a fémek kutatásához szükséges szerszámokat ábrázolja: egy bőrből készült, fekete színű mellvértet tudniillik és rajta két arany kalapácsot, amelyek ferdén keresztbe vannak fektetve egymáson; szintúgy arany golyóbisokat, amelyek a négy szegletből, ' A fentebb idézett Cereographia szavai következnek.