Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Újbánya vagyis Királyhegy története

vált a polgárháborúk következtében: részint azért, mert mindenféle védművek építésére alkalmazván őket, elhurcolták innét a bányászokat, részint pedig azért, mert maga a város is többször elpusztult. Bizonyos ugyanis, hogy nem egyetlen dúlást kellett elszenvednie. Legelőször Albert király halála után: ekkor részint az Erzsébet királyné felhatalmazása alapján Utószülött László jogait védelmező csehek, részint pedig a Lengyel Ulászlót támogató magyarok juttatták végső szükségre nemcsak az aranybányákat, hanem magát a várost is, amely mdniillik ezután csaknem egy negyed századon keresztül lakosaitól elhagyott és puszta volt, ha egy-két lakott házát nem számítjuk. Amikor végre Korvin Mátyás uralkodása alatt kiverték innét a cseheket, lassanként újra épülni kezdett a város és munkásokat fogadván fel, ismét művelés alá kezdték venni a bányákat is. Mind a város, mind pedig a bányák a korábbi virágzó állapotukba jutottak vissza tehát, amidőn a mohácsi csatának a napjainkig kiható gonosz következményei ismét károkat okoztak a városnak is és a bányáknak is. Időben már közelebb van a mi korunkhoz az a veszedelem, amelyik valamennyi közül a legvégzetesebb volt, s amelyet az 1664. esztendő május havának 17. napján a törökök és a tatárok okoztak a városnak. Ez a rendkívül gyászos esemény a következőképpen történt. Susa visszafoglalta Nyitrát és már Léva ostromáról kezdett terveket szőni, amikor több hírhozó is jelentette, hogy a budai pasa közeleg huszonötezer emberével. Ezt a hírt meghallván, Susa elrendelte táborának a völgyek közé, Szentkereszt mezővárosa mellé való áthelyezését, azért,