Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Újbánya vagyis Királyhegy története

mas időben figyelmeztetvén erre a veszedelemre, ő nagy nehezen kijutott a szabad ég alá azzal a néhány emberrel együtt, akik hallgattak fígvelmeztető szavára. Ezzel szemben a bortól és szerelemtől eszét vesztett sokaság gúnyosan szidni kezdte ezt az embert: „Mit nekünk" - mondták -, „még ha összeomlik is az égboltozat?" És ekkor Insonuere cavae gemitumque dederunt cavernae

3 — azaz felzengtek az üregek és sóhajt bocsátottak ki magukból a barlangok. Hirtelen ugyanis az egész hegy nagy robajjal ráomlott az istentelen társaságra és minden embert egy szálig agyonnyomott. Ugy hallottuk, hogy több, mint négyszázan voltak ott a mindkét nemből való, különféle életkorú emberek, Azt is mondják, hogy a meghasadozott tárnán keresztül, amely maga is tönkrement, a bányavízzel együtt folyt ki a szörnyedialtak vére és gcnnye. Ennek a rendkívül elvetemült tömegnek a pusztulása után napról-napra hitványabbak lettek a bányák. Jóllehet megkettőzték a munkások számát és nem kímélték a költségeket, mégsem tudtak sehol eredményre jutni és haszonra szert tenni, hanem mindenütt állandóvá lett a kárvallás, mivel teljességgel elenyésztek az aranytelérek. v.§ Ezekkel a kezdetekkel indult meg tehát a bányák elszegényedése, amely csodálatos, hogy mennyire nagymértékűvé 3 Vergilius, Aeneis, II. ének, 53. sor.