Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Libetbánya szabad királyi és bányaváros története

A libetbányai épületek, amint már mondottuk is, többnyire alacsonyak. Régen a középületek voltak üsztesebbek, elsősorban a németek temploma és a városháza, amely — mint említettük - a város közepén épült várkastély módjára. A városon két folyócska folyik keresztül, közülük a nagyobbikat Hutnának, a kisebbiket Uvodkának nevezik. A lakosok átvették a szlávok szokásait és nyelvét, olyannyira, hogy már csak kevesen vannak, akik megérdk a német szót. Ezt a tényt a város hanyatlásával szokták összefüggésbe hozni azok, akik a városok művelésével egynek tartják a németek serénységét. A szabad királyi és bányavárosi rangot valóban nem annyira a bányaművelés oltalmazza, mint inkább azok az ősi jogok, amelyeket a szászok nyertek a régi királyoktól. — Megfigyelték továbbá, hogy a hely fémes vizei golyvát okoznak a lakosoknak; ha pedig valakinek golyvája van, akkor tompább az elméje és egy kicsit együgyűnek is látszik. A város körül

6 mindenütt hegyek és erdők meredeznek; a hegyek változatos magasságú láncolatokban emelkednek a patakok által öntözött és a fémolvasztó műhelyek számára rendkívül alkalmatos völgyek fölé. — A város címere a térdeplő, kezeit az imádkozok módjára 6 Itt kell szólni a földrajzírók tévedéséről, akik Libctbányát annak a hegynek a tövébe teszik, amelynek Ördög mennyegzője a neve - holott bizonyos, hogy négy magyar mérföldnyire van attól. I .ásd Zeiler Hungáriájának a 25. lapját, Ortelius Redivivust a 25. lapon, Vagner Delineatiójának a 9. lapját és a többi földrajzírót, akiket egy hazai író, Frölich szedett rá.