Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

— vagyis: ne a maga, hanem az ura számára vadásszon a serény agár. Amennyi pénzt ugyanis bérmunkájukkal megkeresnek ezek a szerencsétlen emberek, az egyetlen napra is éppen csak hogy elegendő. És ez majdnem mindegyik férfira érvényes. Az asszonyok pedig — a szászok szokása szerint — pántlikák szövésével foglalkoznak: erre a munkára eléggé méltatlan módon felhasználják azokat a gyengébb fiúgyermekeket is, akik alkalmadanok arra, hogy a bányákban dolgozzanak. Csaknem az összes többi polgár kézműves: ezek életmódjukat és tanult mesterségüket tekintve egyaránt nagyon gondosak és szorgalmasak. Vannak azonban, akik eléggé kemény szemrehányásokkal illetik őket erkölcseik faragatlan egyszerűsége és német beszédük romlott volta miatt. És ami a nyelvüket illeti, teljesen biztos is, hogy az nem kellemes a fülnek és tökéletesen elfajzott a szász nyelvjárástól. Magunk is halljuk mdniillik, hogy nemcsak a mindenféle közrendű emberek, hanem a módosabbak is olyan esetlenül beszélnek és szavaikat úgy hangsúlyozzák, hogy azt hihetnénk: nem is németül, hanem valamiféle idegen nyelven beszélnek, mégpedig leginkább azok, akiknek a torkát golyva foglalja el és fosztja meg így őket a beszéd szépségétől. Azt is a polgárokat sújtó bajok közé kell ugyanis számítanunk, hogy a férfiakat és asszonyokat egyaránt nem ritkán szörnyű nagy golyva rútítja el, ami mi — talán nem minden alap nélkül — a fémtartalmú vizek ártalmas hatásának tulajdonítunk. — Nem hiányoznak azonban az olyanok sem, akik a szászokkal is vetekedve, rendHvül szépen beszélik és írják a német nyelvet. Ámbár ezek szinte valamennyien olyanok,