Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

kevert aranyat szétválasztás végett Selmecbányára szállították; jelenleg azonban, mivel ezt a műhelyt áthelyezték Körmöcbányára, itt végzik el az ilyesfajta munkálatokat is. Ez a szállítás régente csaknem minden héten megtörtént. E célból egy szekér — amelyet ezüstszekérnek neveztek — járt oda és vissza úgy, hogy hat, vagy ha nyugodalmasabb idők járták, két ezüstszállító lovasból álló őrizet kísérte, akiket egy számvevő tiszt vezetett. Ma ugyanezzel a szekérrel szállítják Selmecbányára azt a frissen kivert pénzt, amely az ott dolgozó munkások kifizetésére szükséges; visszaútban pedig tisztítás és pénzzé verés végett azt az arany- és ezüstmennyiséget szállítják rajta, amely egy hét alatt összegyűlt. 7. A bányaírnok neve német szóval Berg-Schreiber. Hivatalának pedig az a rendje, hogy a munkálatokat végző bányászok neveit a napszámbérükkel együtt — amit az SpyoőlOKTTJCJ tanúbizonyságok állítottak össze korábban minden héten, jelenleg pedig kéthetenként - bevezesse egy jegyzőkönyvbe, valamint, hogy számadásokat készítsen a költségekről, s végül, hogy két hivatalnoknak, mdniillik a számvevőnek, valamint a jövedelem- és költségfeljegyzőnek, sőt még a bányák sáfárának is a jelenlétében mindenkinek kiadja a bérét méltányosan és az elvégzett munka mértéke szerint, nehogy helye legyen bármiféle panasznak is. 8. A sáfárt, akit a németek Zeug-Schreibemek mondanak, Tollius

35 nem minden ok nélkül nevezte „a szükséges dolgok kiszolgáltatójának". E tisztségviselő gondja alá vannak » V. Úti levele, 183. lap.