Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

viskóknál, amelyekben ők laktak, vagy pedig azért, mert a szászok ugyanott eladás céljából valamiféle árut is kiraktak.

1 Végül miután ezek a házacskák igazi épületekké növekedtek és az új település is felvette lassanként egy városka kinézetét, akkor ezt a városkát a szlávok Krámnitza — mintegy a szebb épületek valamiféle együttese — néven kezdték nevezni, s ebből a szóból lett az idők múltával a Kremnitza név. Ezek tehát azok a következtetések, amelyek még a valószínűségen túl is teljességgel elfogadhatóak. Tudniillik még a mai szlávok is — akik részint Körmöcbányán, részint pedig a szomszédos Besztercebányán laknak — krámecztísk, vagy többes számban krámczehük mondják" azokat a házikókat, amelyeket azért építettek, hogy tavasszal és nyáron bennük tartózkodjanak. A történelem pedig nem engedi, hogy kételkedjünk abban: a városok kezdetei a házak voltak. Végül — én legalábbis úgy gondolom — ebből a szláv elnevezésből született a magyar Körmöc és hasonlóképpen a német Kremnitz név is. Nehezen hajlok tehát a lelkemben arra, hogy elhiggyem, amit némelyek állítanak: hogy tudniillik ez a név egy bizonyos Körmös (mintegy 'körömmel bíró') nevű férfiú személynevéből keletkezett - legfőképpen 1 A szláv krámet^ szó mindkét jelentést magában foglalja: olyan házacskát is jelent tudniillik, amelyet gyönyörködtető félrevonulás céljából építettek, de emellett kisebb boltot is. 2 Sőt, /érawírmak nevezik még a szénégetők kunyhóit is, azokat, amelyek a Nagyhegy nyugati - Besztercebánya felé néző - oldalán épültek.