Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

míg a sólymok a dolgok intézésében való okosságot és éleslátást fejezik ki." — Ezeket írja ő. XVII. § Eddig a városon belül tartózkodtunk: most legyen szabad rátérni azokra az alkalmatosságokra, amelyek kívül vannak. A besztercebányaiak határát mdniillik, bármekkora is az, a város megalapítása után a területet borító erdőségek kiirtásával kezdték el művelni. A városnak kies fekvés jutott osztályrészéül: változatosan emelkedik a környéke dombokká, amelyeken bizony nem terméketlen gabonaföldeket művelnek, s amelyek szép látványt nyújtanak akkor, amikor elborítja őket a megnőtt és aratásra érett vetés. Különösen az Urpin hegy nagyon szép, amely a Garam folyón túl magasodik a város fölé és amelyet éppen ezért a németek GranBergnek neveznek. Tollius' a következőket írja róla: „Mivel nagyon megtetszett az a hegy, amelyik - mint mondottam — a város fölé magasodott és amelyet a mellette elfolyó Garam partjától egészen a csúcsáig zöldellő fák borítottak, kedvem támadt rá, hogy megmásszam, jóllehet erről az oldaláról eléggé meredek volt. S nem is bántam meg az erőlködést és a fáradságot: a tetejéről ugyanis kilátás nyílott a 31 V. úti levele, 190. és következő oldalak. Többen arra figyelmeztetnek ezzel a dologgal kapcsolatban, hogy az Urpin magyar eredetű szó, amelynek régi kiejtése Úrfény volt; ennek jelentése pedig domiiit decin, vagyis az úr dísze, fénye.