Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

sebb itallal teli boroshordókat találtak, amelyeKnek minden fája elkorhadt és egy borkőből képződött kéreg okozta, hogy a bor nem ömlött szét — ez nemcsak a bornak, hanem a pincének a kiválóságát is bizonyítja. A város utcái nem annyira a számukat, mint inkább a fekvésüket és az épületek sokaságát tekintve tűnnek ki. Közülük legfontosabbak a Felső és az Alsó utca; közéjük lehet még számítani a Fürdő utcát, amelyik attól a közfürdőtől vette a nevét, amely itt állott. Itt van továbbá az Ezüst utca, amelyet a szláv köznép csúfondáros névvel Kakatkánzk. nevezett el: talán azért, mert az egész városban ez a legpiszkosabb utca. Én azonban inkább azt hiszem, hogy ez a szláv elnevezés a hóhér házától származott, amely régebben ebben az utcában állott. A hat szó ugyanis azon a nyelven hóhért jelent. Ezüst utcának pedig azért mondták, mert ott jelölték ki azt a házat, amelyben a bányamunkások kifizetésére szolgáló megpecsételt ezüstöt őrizték. Végezetül a Garam utcát kell megnevezni, amely a folyó irányába halad: ez nem annyira az épületeiről nevezetes, mint inkább a mészárszékről, amely két részre osztva helyezkedik el itt. És ezek az utcák valamennyien a főtérből kiindulva ugyanennyi kapuhoz vezetnek, amelyek az utcák neveit viselik. - A többi, vagyis az Alsó ezüst utca, ezenkívül a régi plébánián túl vezető sikátor, végül az az új utca, amelyben csaknem kivétel nélkül mészárosok laknak, jelentéktelenebbek annál, mintsem hogy meg kelljen nevezni őket. — Ezenkívül nagyban hozzájárul a város szépségéhez, hogy majdnem mindegyik ház hátulsó részén