Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

össze — hogy a parasztasszonyokat ne is említsem; magam láttam a szarvasmarhák és a lovak hihetetlen sokaságát, sőt még ezektől is több erdei vadállatot — hogy a mindenféle egyéb portékáról ne is szóljak, amelyeket a szántóföldek termékenysége és az emberi kéz munkája szolgáltat a bányászok számára. De a városbeliek azt mondták, hogy mindez semmi ahhoz a sokadalomhoz képest, amelyet minden hétfői napon a hetivásáron látni itt akkor, amikor szabad járás nyílik a kereskedők számára. Szemeim nem tudtak betelni a rendkívül különleges, testük hatalmas tömegét tekintve kiváló szarvasmarhák látványával. Ezek párjának most magasabb volt az ára: elérte a negyven birodalmi tallért; de régebben, amidőn Magyarország még békében és bőségben élt, csupán tizenöt vagy húsz birodalmi tallérba kerültek. Az egyéb árucikkek mellett megjegyzésre érdemes volt még az ökrökről lenyúzott bőrök bősége — ámde ez is semmi ama jobb idők gazdagságához képest. Azok a középületek és magánházak, amelyek a piacot veszik körül, ragyogóak és a polgárok vagyonosságának megfelelően eléggé nagyszerűek; ebből a jelből, vagyis ezeket az épületeket látva könnyen megtudjuk, milyen nagy itt a bányák jövedelmezősége." — Ezt írta Tollius, és mi azért idéztük sorait jelen munkánkban, hogy egy külső országbeli és tudós ember tanúbizonysága alapján legyen nyilvánvaló előttünk a város alkalmatos volta. Mindezekhez a dolgokhoz pedig azt teszszük most hozzá, ami elkerülte az utazó figyelmét. Besztercebányának hat temploma van. Az első közöttük az a régi és tetszetős alkotás, amelyről már elmondottuk, hogy a vár-