Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

visszaszerezték. Leffelholtznak, a tábori ágyúsok főparancsnokának jutott az a dicsőség, hogy harc és vérontás nélkül egyrészt elkergette az ellenséget, másrészt pedig viszszavette a császár hatalma alá azokat a bányákat, amelyeket ez alatt az öt esztendő alatt teljesen kimerítettek és amelyek addig a felkelést táplálták. O 1708. október 31-én érkezett meg Besztercebánya falai alá, egy ötezer főt számláló hadsereget vezényelve, amelyet csaknem egy teljes hónapon keresztül Besztercebányán, valamint a szomszédos és környező várakban, mezővárosokban és kastélyokban szállásolt el, mivel úgy látta, hogy a katonák kimerültek az ostrom súlyos fáradalmaitól és az időjárás viszontagságaitól. De hogy mennyi kárt tettek és micsoda kellemedenségeket okoztak ezek a katonák a besztercebányaiaknak, azt elmondani is nehéz. Egyetlen épület sem maradt — még a plébánia és az iskola sem —, ahová ne szállásoltak volna be több katonát is: ezeknek pedig vagy elegendő élelmiszert kellett adni, vagy tűrni kellett szidalmaikat a megveretés tői való félelemmel együtt. így telt el az egész tél — amelynél hidegebbre egyébiránt nemigen emlékeznek az emberek —, és nem lett vége a szenvedéseknek, csak akkor, amikor Rákóczi erői teljesen felmorzsolódván, a helyőrséget elvezényelték a városból: ez akkor történt, amikor a magyarok a szatmári békekötés cikkelyeinek az értelmében letették a fegyvert és teljesíteni kezdték a kötelességeiket.