Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

ekkor titokban a magyar helyőrség is megfutott; a városbeliek pedig a császár közeledő serege elé siettek a városon kívüli mezőkre, hogy a meghódolás jelképeként átadják a kulcsokat. A sereg vezérei Wurm, Dünewald, Pálffy, Kéry és mások voltak. Ezek a had nagyobb részével bevonultak a városba, hogy kipihenvén a fáradalmakat, a katonaság tovább üldözhesse az ellenséget. Elmondani is nehéz, hogy ez a fordulat mennyi szenvedést okozott a polgároknak. A minapi győzelemtől megittasodván fegyelmezetlenné vált katonaság ugyanis mindent kicsikart a szerencsédenektől, gúnyos megjegyzésekkel is tetézve ezt a jogtalanságot. Mindezekhez járult még az attól való rettegés is, hog)' a császáriak felgyújtják és kirabolják a várost, ha - ahogyan akkor a dolgok álltak — valami nekik nem tetsző esemény történik. Es mindaz, ami akkor végbement, csupán előjátéka volt egy rövidesen elkövetkezendő csapásnak. Az 1679. esztendőben tudniillik egy nagy pestisjárvány tört ki, amely városunkat is elérte és csaknem teljesen pusztasággá tette. Megfogyatkoztak immár, sőt majdnem semmivé lettek a város erői, amikor az 1683. esztendőben Thököly felkelése megújulván, ismét arra kényszerültek a polgárok, hogy meghódoljanak az ellenség előtt. Miután csellel elfoglalták Kassát és feldúlták Füleket, a törökökkel kevert magyar csapatok megtámadták a bányavárosokat, hogy a háború folytatásához tudjanak honnét tápanyagot szerezni. Közöttük volt Géczy Zsigmond, aki szeptember 22-én vonult be könnyűlovasaival az annyi csapás elszenvedésétől megtört városba. Majd nagyobb létszámú csapatok következtek, készen a fosztogatásra; ezeket Géczy István, Thö-