Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

adományozták a polgárokat a királyok. De leginkább III. András király tanúsított csodálatra méltó hajlandóságot a szász telepesek iránt: vagy azért, mert maga is idegen lévén, bizonyítani akarta akkor is, amikor az ország kormánya mellé állt, hogy mennyire megbecsüli az idegen nemzetbelieket — vagy pedig azért, hogy az ország kormányzását elkezdvén, kegyelmességének ezen bizonyítékai még nagyobb reménységet ébresszenek irányában. Túl azon ugyanis, hogy szentesítette a már említett királyok által adományozott szabadságjogokat, még valóban nagyon messzire, Turóc és Liptó felé ki is terjesztette Besztercebánya határait. IV. § Ennek a fejlődésnek a következtében tehát mind épületeinek a szépségét, mind pedig lakosainak a számát tekintve a század közepére odáig jutott Besztercebánya, hogy — úgy tűnik — össze lehetett hasonlítani Magyarország legnagyobb városaival, amelyeket a tatárok kettős beütése egyébiránt nagyon megviselt. A város felépítésének a dolgát tudniillik már csak kedvező előjel gyanánt is templomépítéssel elkezdő szászok mindenütt igen jó szerencsével tudták felvirágoztatni ezt az ügyet. Az első itt épült egyházat pedig Szent Erzsébet tiszteletére ajánlották: ez nem messze épült a Garam és a Beszterce összefolyásától, egy alacsony helyen, s elég bőséges adományokkal rendelkezett. Azt beszélik, hogy bármiféle malmot építettek is a Beszterce folyón, ezen adományozásnak a jogán az a templomra lett íratva. A