Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

alkalmasabbnak az a terület látszott, ahol a Bisztrica a Garamba torkollik; ennek, sőt az ezt körülvevő erdőknek is Bisztnczius volt akkoriban a birtokos ura. Amikor tehát tőle ezt a területet bérbe vették — vagy amit inkább gondolunk, készpénzen magukhoz váltották -, a hegyekből ide leköltözvén, egy „Új falut" alapítottak. Nem egyetlen indok alapján vélekedem úgy, hogy mindez András királynak az általa vezetett keresztes hadjáratból való visszatértétől a IV. Béla uralkodásának a kezdetéig terjedő időszakban zajlott le. Alig kezdett el azonban felemelkedni ez az „Újfalu", amidőn a tatárok szörnyű módon kegyetlen csordái elárasztván Magyarországot és a Sajó mellett legyőzvén Béla királyt, megzavarták a szászoknak a város alapítására irányuló szándékait. De nem tudom,' a hegyeknek eme félreeső zugait vajon megpróbálta-e elfoglalni a pusztító ellenség, amely a mezei hadviseléshez volt szokva? Azok, akik a város eredetét kutatják, bizonyosra állítják, hogy az ellenségtől való félelem miatt szétfutottak az „Újfalut" lakó szászok, s csak később, Béla király különös kegyelme folytán gyűltek ismét össze — mindezt azonban úgy akarom érteni, hogy nem is annyira Szászországba települtek vissza, hanem inkább a hegyek rejtekein szétszóródva mentették életüket. És ezek voltak Besztercebánya városának az első nyomai. Annak a dolognak pedig van valamilyen jelképszerű jellege, 1 A minap tudtuk meg egyik barátunktól, hogy zólyomi oklevelekből derült ki: ezekre a szoros helyekre is betörtek a pogányok és tűzzelvassal elpusztítottak mindent, ami csak az útjukba akadt.