Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

Besztercebányát német nyelven Neüsohlnak, latinul Neosoliumn-ak, szláv nyelven pedig Banska Bistricának nevezik: s mindegyik elnevezésnek más és más a magyarázata. A német szónak ugyanis és a belőle származó latinnak az eredetét annak a falunak az első nevéből kell származtatni, amelyet legelőször lakni kezdtek, s amelynek neve - ezt oklevelek tanúsítják - Újfalu, szláv szóval Nova Ves volt; végül amidőn e falu elnyerte a város rangot, nevét a szászok Neüsooka, vagy ahogyan ma mondanánk: Neuer Saalta. változtatták, vagyis 'új palotá'-ra, arról az épületről, amelyet akkor kezdtek el itt építeni és amely nagyszerűbb volt, mint ahogyan amaz évszázad szokása szerint várni lehetett volna. Újnak pedig azért nevezték, hog}' megkülönböztessék a régitől, amely Zvolen, vagyis Zólyom várában állott és a magyar királyoké volt: ez utóbbit a korszak vaskos kiejtésével Alt-Soo/nak, vagyis Alter-Saalmk mondták. És mindezek alapján arra a következtetésre kell jutni, hogy a két hely latin elnevezése — amelyek tehát így hangzanak: Neosolium és Vemsolium — a német nyelvből származik, nem pedig megfordítva. Ezek előtt az idők előtt ugyanis nem volt itt székhelye Magyarország királyainak, de volt itt számukra egv félreeső zug, vagyis palota — amelyet a szászok Soolnak vagy Saahak mondtak —, ahol megszálltak, amidőn a vadászat kedvéért, vagy más célból megfordultak errefelé. Ez a véleményünk a város német, valamint latin nevéről. A magyar és szláv elnevezést könnyebben megfejthetjük. A hazai írá-