Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Bélabánya szabad királyi és bányaváros története

adó (decumanus) tárnát, amelyet németül Dilner Erbstollen néven neveznek. Ezt 1524-ben, II. Lajos király uralkodása alatt kezdték el hajtani Selmecbánya irányába, talán annak a Thurzó Eleknek az akaratából, aki akkoriban a Fuggerekkel való megegyezése értelmében a bányavárosok jövedelmét a kezéhez vette. Azzal is kapcsolatban volt ez az elhatározás, hogy itt alája lehet menni a selmecbányaiak ama fő vágatának, vagyis telérének, amelyet németül Haupt-Gangnzk neveznek, s ezáltal a munkálatok sokkal könnyebbek és gyümölcsözőbbek lehetnek annál, mint amilyenek addig voltak. És azt hitte mindenki, hogy a vállalkozás tökéletes sikerrel jár majd, mivel ez a tárna már eljutott ahhoz a selmeci bányához, amelyik a hét asszonyról kapta a nevét: ámde a túlságosan sok akna, amelyeket gyakran és hatalmas költségekkel kellett mélyíteni, olyan nagyra növelte a befektetéseket, hog)' azt már nem lehetett könnyűszerrel vállalni. Ezért történt aztán, hogy amikor már 1351 bányaöl távolságra terjedt ki a tárna és az egészből mindössze csak kilencven uncia aranyércet bányásztak ki, abba kellett hagyni a művelést, vagy legalábbis le kellett lassítani a munkálatokat; míg végül beköszöntvén egy viszontagságos időszak, teljesen fel is hagyták. Amint ez bekövetkezett, a bélabányaiak bányászata is módfelett lecsökkent, s manapság már csupán abból a végből foglalkoznak vele, hogy a polgárok saját hibájuk folytán el ne veszítsék a bányaváros előjogát. — Huszonöt esztendővel ezelőtt egy bizonyos bányásztársaság, amelynek én magam is a tagja voltam, nagy készültséggel, de a gazdag jövedelemnek még annál is sokkalta nagyobb reménységé-