Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Bélabánya szabad királyi és bányaváros története

ugyanis sorolni mindazt, amit nem „tanulnak meg észrevenni, nem ismervén a hámi lévő dolgokat".

5 Szájról-szájra járnak tehát az anekdoták, amelyeket a nevetség okáért mesélnek a bélabányaiakról, s amelyeket ama tréfás kedvű emberek nem haboznak elmondani még az idegen utazóknak sem, hogy azok széltében tovább terjesszék őket. III § Tollius, ez a kissé rosszmájú utazó, bizonyos gyönyörködéssel sorolta szórakozásai közé az ilyesféle kis történeteket,

6 amelyeket ha ő nem habozott elmondani, mi sem fogunk elhallgatni, nehogy úgy tűnjék, hogy meg akarjuk fosztani az olvasókat ezeknek a nagyon kedves anekdotáknak a bájától. „Gondjaid közé" — ahogyan az erkölcsöknek ez a tanítómestere mondja — „vegyíts örömöket is. Hallgasd meg tehát, tekintetes uram!" — ezek Tollius szavai — „azt a történetet, amelyet az egyik vendégfogadóban mesélt el nekem két sziléziai kereskedő, após és vő, más történetekkel együtt, amikor úgy adódott, hogy együtt költöttük el vacsoránkat. Ezek a történetek megnevettettek engem, annyira hihetetleneknek látszottak: pedig hogy igazabbak az igaznál, azt a következő napon néhány más ember is megerősítette. Azt hiszem, ezek a történetek vettek rá kevéssel később ens „Respicere ignoto discant pcndentia tergo" - Horatius, Sermon. II. 229. 6 Az annyiszor idézett helyen, a 164. lapon.