Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Bélabánya szabad királyi és bányaváros története

ják, azok nem is annyira a szó értelmét, mint inkább a hangzását követik. Ezek azt mondják, hogy ha nem is Béla király alapította a várost, akkor is az ő nevéről nevezték el, mint olyat, amelyet ő adományozott meg kiváltságokkal. Ez azonban nem így van: fentebb tudniillik kimutattuk, hogy Bélabánya csaknem egészen Zsigmond király uralkodásának az idejéig azok közé a falvak közé tartozott, amelyek Selmecbánya város alá voltak rendelve mind az egyházi, mind pedig a polgári jog tekintetében. Bizonyos dolog, hogy a plébános — amint azt már mondottuk — a bélabányai egyházat a leányegyházak közé sorolta; a városi tisztségviselők pedig úgy birtokolták, mint egy falut. Mindehhez járul még a régi okiratok és oklevelek tanúbizonysága, amelyekben igen gyakran Fejérbányának — latinul Alba Fodina — nevezik; ezt pedig nem cselekedték volna ama régi korok emberei, ha a falu Béla királyról kapta volna a nevét. En úgy gondolom tehát, hog}^ azoknak a szlávoknak, akik először lakták Selmecbányát és művelték ott a bányászatot, itt is voltak ércbányáik, s hogy ezeket városuktól, Bányától — azaz Selmecbányától — megkülönböztessék, a fehér színről Bielá Bányának mondták: talán azért, mert a tárnákból kikerült agyag vagy valamilyen más törmelék ilyen színű volt. Azután pedig — mivel saját bányaművekkel rendelkeztek itt a selme2 Lásd a Ccrcographia I Iungariac című mű 166. lapját: „Magyarul Bélabánya, németül pedig Diln; s e városnak, amely nem a legutolsó a bányavárosok között, Béla király - mi úgy következtetünk, hogy IV. Béla király - volt az alapítója." - Ez pedig éppen nem így van!