Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Újbánya vagyis Királyhegy története

tőzködő lakosokat is igen kegyetlenül meggyötörte. Az aranybányák torkában tudniillik szalmát és más, a tűz táplálására alkalmas anyagot halmoztak fel és gyújtottak meg, s a füsttel körülbelül ötszáz lakost gyilkoltak le; közel azonos volt továbbá azoknak a száma, akiket rabságba hurcoltak. E kegyetlen és gyászos emlékezem pusztítás következtében a bányák is nagy mértékben károsodtak és a város is olyan nagy károkat szenvedett, hogy még a mai napig sem lehetett teljesen helyreállítani. Bizony még Tollius is, aki az itteni bányák természetét vizsgálta, panaszkodott a földig rombolt város, az elcsüggedt munkások és a kimerült telérek miatt. „Az éjszakát" — mondja — „Újbányán töltöttem, ahová az a reménység vitt el engemet, hogy ott egy valamikor gazdag és híres aranybányát látok: ámde az már annyira elszegényedett, hogy nem volt érdemes leereszkedni beléje, hisz négy ember munkája egy teljes esztendő alatt alig tíz lat aranyat hozott csak a felszínre ebből a bányából. A bányafelügyelő a víz hiányát hozta fel ennek okául, amely vízzel Körmöcbánya az ércek zúzása céljából bőven el van látva. Amikor szemügyre vettem az aranytartalmú telérnek egy darabkáját, azonnal láttam, hogy az szegény és a legkevésbé sem biztat nyereséggel. Vannak egyébként itt üvegolvasztó 6 V. úti levelében, a 195. lapon. - Vegyük ehhez még azt is, amit ugyanebben a levélben, a 165. lapon olvashatunk: „Pukantz [Bakabánya] másik szélétől három mérföldnyi távolságra fekszik Königsberg [Ujbánya|, egy csaknem teljesen elpusztult városka, amelynek területén ugyancsak található aranybánya; úgy tapasztaltam azonban, hog)' az már kimerült és ezért szinte egészen felhagytak már a művelésével."