Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Libetbánya szabad királyi és bányaváros története

Ex Lubetha equitum doctis rectoribus urbe." — azaz: „Korpona, a te mestered volt az első, innét húzódott ide Tárczy. Innét nem messze töltötte idejét Dobó, a te támaszod, Léva, örvendve négy társának, a Libet városából való lovasok tanul vezéreinek." Itt a margón ez olvasható: „Libet egy bányaváros a Kárpátokban, a németek települése". Kárpátoknak pedig azt az egész területet nevezik, amelyik északról dél felé terjed az egymáshoz kapcsolódó hegyláncok között. IV. § Egykoron, amidőn még virágzott itt az ércbányászat, nagy értékű városnak számított Libetbánya azon vas- és rézérc gyümölcsöző jövedelmének következtében, amelyet itt bányásztak. Majd — ahogy ez más bányásztelepülésekkel is történt — akkora szegénységre jutott, hogy alig volt képes táplálni a saját polgárait. A besztercebányaiak befogadták ugyan őket a munkások társaságába, de azért mind a mai napig aligha tudnák elviselni a szegénységet, hacsak a mezei gazdálkodásból nem nyernének segítséget életük fenntartásához. Aligha van még egy hely ugyanis, ahol jobban megváltoznak vagy meghasadnak a telérek, mint Libetbányán: olyannyira, hogy amelyek még nemrégen rendkívül gazdagon voltak tele érccel, úgy lehet, hogy mostanra eltűnnek és üresekké válnak. Tudok például egy igen magas tisztséget viselt férfiúról — van már annak hatvan esztendeje is, hogy meghalt — akinek a vagyonát a libeti bányák emésztették fel.