Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Libetbánya szabad királyi és bányaváros története

I. Lajos rendelte el, hogy e bányász faluból szabad és királyi város legyen. így hangzik az oklevél: „Lajos valamennyi és minden egyes hívének, akikhez a jelen oklevél ismerete eljut, üdvöt és kegyelmet. Tudjátok meg, hogy mi megismervén a Lubetha nevezetű bányából befolyó jövedelmet és hasznot, az elkövetkezendő időkben is szedni és birtokolni akarjuk azt. Ennélfogva az előbb mondott Lubetha falut várossá kívánjuk emelni, megadván és engedvén ennek a városnak a szabadság azon előjogát, hogy mindegyik országunkból és bármelyik külső országból is bármiféle emberek — olyanok azonban, akiknek erre becsületes okaik voltak vagy vannak, akik nem gyújtogattak, nem követtek el közönségesen der Raubnak mondott fosztogatásokat és nem szennyezték be magukat útonállásokkal — a mondott városban szabadon megállhassanak és megmaradhassanak; továbbá, hogy ennek a városnak Selmec város joga és szokása alatt kell lennie és maradnia örök időkig. Stb. Kelt Zólyomban, a Szent Jakab ünnepe utáni legközelebbi vasárnapon, az Úr 1379. esztendejében." Ez a felemelkedés történt tehát akkor a libetbányaiak számára, amelyet a következő 1380. évben újból elismert Lajos király, majd pedig halálának esztendejében, 1382-ben, február Idusán ismét megerősített: „Ezenfelül" — mondja — „hűséges polgárainknak különös kegyelmünkből azt is meg kívánjuk kegyelmesen engedni, hogy a jövendőben maguk közül azt választhassák meg burájuknak, akit csak akarnak. Ezen dolog emlékezetére és örök érvényére kiadtuk új, kettős, függő és hiteles pecsétünkkel megerősített jelen kiváltságlevelünket. Kelt a Krisz-