Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

vagy másika szokta igazgatni, nehogy fogyatkozást szenvedjenek a törvény szerint való jövedelmek, vagy a lakosok restebben végezzék a feladatokat, amelyeket reájuk bíztak. - A városban kevés olyan dolog van, amely a közösség számára valamilyen hasznot hozna. Ezek közé tartozik a serfőző műhely — vagy ahogyan latin szóval mondják: a braxatorium —, ahol azt a népszerű sert főzik, amelynek Pfennig-Bier a neve: talán az ára miatt, mivelhogy régebben egy pénzbe került. Minden egyes héten sok-sok hordóra valót főznek ebből a serből, s miután edényekbe szétöntögetve a seprője leülepedett, borostyáncégér alatt adják és veszik azok a polgárok, akik kereskedelmi tevékenységükkel nagy hasznot hajtanak a városnak: mondják, hogy ezer forint évi jövedelemre is szert tesz ebből a pénztár. A jövedelmek közé sorolhatjuk a deszkák hasogatása céljára épített műhelyt is. A gabonaőrlő malmot mdniillik,

68 miután hosszú időn keresz68 I losszú lenne elbeszélni ennek a malomnak a történetét: az esztergomi érsek levéltárában ugyanis igen nagy számú olyan oklevél található, amely erre a malomra vonatkozik. I log)' valamikor a királyok saját tulajdona volt, az abból derül ki, hogy Zsigmond király az 1425. esztendőben 1334 forintért zálogba vetette: ezt az összeget Johannes de Septemtiliis budai polgár adta oda a királynak. Majd Borbála királyné, Zsigmond felesége talán azért, mert az előbb írott összeghez valamennyit még hozzátettek, az 1431. esztendőben ugyanezen Johannes de Septemtiliisnck, valamint Henrik Münchnck adományozta azzal az oklevéllel, amclvet Szent Márk ünnepén bocsájtott ki Diósgyőrben. Es ezt az adományozást a királyok is teljes érvényűnek ismerték cl: előbb Zsigmond 1436-ban, majd pedig Albert király is 1438-ban, a Szent Mátyás ünnepe utáni második napon, Budán ki-