Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Bakabánya – vagyis Buggantz – szabad királyi és bányaváros

kedvező volt a fekvése — jól megerősítették a törököknek a bányáktól való távoltartása végett, s erős és nagy számú várvédő katonaságot telepítettek beléje: csak így lehetett képes ugyanis háromszáz lovast és száz gyalogost küldeni a csatába. E katonák állandóan csatároztak és valóságos ütközeteket vívtak az ellenséggel. Plutus iparkodása tehát kénytelen volt szünetelni Mars isten ezen vigalmai közepette, s ha nem is szakadtak teljesen félbe a bányabeli munkálatok, a dolgoknak az olyannyira veszedelmes állapotában bizony lassabbakká és kevésbé g)óimölcsözőekké lettek. Ezen korszak után elsősorban a Bocskai-féle felkelés vihara volt az, amely - midőn az 1605. esztendőben Magyarország, s kiváltképpen a bányavárosok fölött átsöpört — elmondani is nehéz, hogy mekkora pusztítással sújtotta mind a polgárokat, mind pedig a bányákat. Túl azon ugyanis, hogy minden ki volt téve a hajdúk rablásainak, a legerősebb és a munkavégzésre a legalkalmasabb bányászokat tömegesen hajtották el, hogy aknákat készítsenek a várak ostromának az elősegítésére - és a munkálatoknak ez az ércek bányászatát tekintve rendkívül veszedelmes szüneteltetése volt az oka a soha helyre nem állítható károknak. Később is visszatértek ezek a veszedelmek, valahányszor csak új viharfelhők borították el Erdély felől Magyarországot. Az biztos ugyanis, hogy semmivel nem bántak szelídebben a bakabányaiakkal Bethlen Gábor, Rákóczy György és Thököly Imre alatt — hogy ne is szóljunk a minapi felkelés által okozott szerencsétlenségekről.