Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

Sőt: a mindkét nembeli fiatalságnak az itteninél kedvezőbb sorsát aligha figyelhetjük meg máshol. Gyakran tíz teljes esztendő elforgása alatt is alig egyet vagy kettőt ragad el a gyermekkoruk virágában lévők közül a halál. De ritka itt a himlő és a vörheny, s ritkák a kiütéses lázak is. Azt pedig, hogy a lakosok között nem kevés olyat látunk, akiket golyvák tesznek formádanokká, s akiknek púpja és mellkasa megduzzadt, én nem a levegő, hanem a vizek ártalmas voltának tulajdonítom. S vegyük hozzá mindehhez, hogy a szülőknek az öröklődő testi és lelki bajai folytonosan átterjednek az utódokra: ennélfogva a golyvás itt is golyvásat nemz, a púpos pedig púposat. XXII. § A város története, amennyire egyáltalán meg tudtuk ismerni, többnyire kedveződen volt. Nem tudom, vajon a tatárok, akik IV. Béla királyt legyőzvén, elpusztították Magyarországot, vajon tettek-e kárt Körmöcbányában: hiszen ez az áradat szinte csupán az alföldi helységeket dúlta fel. Azt viszont nagyon is pontosan tudjuk, hogy a husziták gonoszul bántak vele. Miután ugyanis ezt a zsákmányolásra a legnagyobb mértékben vágyódó ellenséget az „arany szent éhsége" arra ösztökélte, hogy saját aranybányákat létesítsen: lehetetlenség, hogy Körmöcbánya ne lett volna kitéve háborúskodásaik állandó veszedelmének. Giskra, Erzsébet királynénak, Albert király özvegyének ez a mértéket nem ismerő segítője egészen biztosan szilárddá tette itt az uralmát.