Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

sák nem csupán az önmagában véve kis területű várost, hanem az alsóvárosokat is: erre tekintettel ide telepítik az egyes órák elteltét fennhangon való kiáltással jelző éjszakai őröket is, nehogy a város a tűzvészek vagy az ellenség miatti veszedelmes időkben valami kárt szenvedjen. — A másik, sokkal alacsonyabb két ércharang van, amelyek közül az egyik kisebb, a másik nagyobb, s mindkettőt a gyászszertartások alkalmával használják; valamint egy nyilvános óra, amelyet úgy helyeztek el, hogy az egész városnak a szeme előtt legyen. — Kétséges, hogy vajon megfelel-e az igazságnak az, amit némelyektől hallottunk: mdniillik, hog}

7 ez a vár valamikor a templomos lovagok székhelye lett volna. Egyetlen olyan terem sem látható ugyanis a belsejében, amelyet ez a kényelemszerető népség lakhatott volna. XIX. § Eddig magában a városban időztünk: most már azonban eljött az a pillanat, hogy ismét a városfalakon túlra lépjünk. Itt pedig a külső városrészek tárulnak a szemünk elé: és ezek olyan tágasak, mint amilyen kicsinyben mondottuk lenni magát a várost. Ezeket kilenc utca határozza meg, amelyek a szinte mindenféle rendszer nélkül álló épületek tömegével veszik körül a várost. Az utcák nevei a következőek: Ober-Gassen, Unter-Gassen, Sohler-Grund, NeuSüft, Gulden-Spann, Hunds-Marckt, Neuer-Grund, Mittler-Grund és Alter-Grund - hogy vannak-e ezeknek latin elnevezéseik, nem tudjuk, de biztos, hogy nem akarunk