Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Bakabánya – vagyis Buggantz – szabad királyi és bányaváros

rvliután János király eltávozott az élők sorából és amikor már Ferdinánd egyedül uralkodott, ismét visszatért a csendes békesség Bakabányára és a többi bányavárosba egyaránt. Mindenki által elfogadott igazság ugyanis, hogy aligha éltek valaha is boldogabban a bányavárosok, mint éppen az osztrák királyok — azaz Ferdinánd, Miksa és Rudolf — uralkodása alatt: ők értették meg tudniillik helyesen, hogy az általános gazdagodás előmozdításában mekkora jelentőséggel bírnak a bányák művelői és a bányásztársaságok. Ezen legjobb királyok uralma alatt telt el a XVI. század legnagyobb része, amely összekapcsolódott a bakabányaiak csaknem öröknek tűnő szerencséjével. De azután erőre kaptak a törökök, s ebből az következett, hogy Magyarország ismét kezdett belebonyolódni az eme új dolgokkal való foglalatoskodásba. Egyébiránt már Miksa és Rudolf korában is azon végvárak közé sorolták Bakabányát, amelyeket keresztény várőrségek tartottak a kezükben. Említést tesz róla Nicolaus Gabelmann

3 is egy nem kevésbé kitüntető, mint az utókor számára megemlítendő helyen. Az 1581. esztendőben, május havának első napja táján nem messze Korpona városától a mieink kölcsönös megegyezések alapján párviadalt határoztak el a törökökkel. Erre Dobó István fiának, Dobó Ferencnek a vezetésével gyűltek össze a kör3 Monomachia I Iunganca, II. könyv, 14. és a következő oldalak.