Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

ért inkább egy másik bányából kitermelt fehér gálicot — amelyről később még beszélek — akarnak felhasználni a választóvíz készítésére, mint ezt, amelynek esetében biztosabb a reménysége a benne foglalt aranyból származó haszonnak. Jóllehet ugyanis a választóvíz előállítása során a gálic anyaga halálfej — ahogyan azt a kémlészek nevezik — formájában leülepszik, amelyből, ha egyáltalán rejtőzik benne valami arany, azt ki kell vonni; az illékony arany azonban, amelyből igen sok van ebben a gálicban, a gőzökkel együtt a befogadó edénybe kerül, s miközben az ezüsttől elválasztják az aranyat, hozzátapad az utóbbihoz és megnöveli mind a súlyát, mind pedig a mennyiségét. S én úgy gondolom, ilyen volt az a gálic, amelyből - mint azt Becchernél a Physica Subterranea című munkájából olvashatjuk — ama bizonyos pénzverő húszezer,

3

^ vagy még több birodalmi tallér nyereV) Mindezt Tollius emlékezetből írja és ezért bizony nem minden tévedés nélkül. Becchcr ugyanis a Physica Subterranea című munkájának a 142. lapján, az 1. könyv III. szakaszának III. fejezetében tízezer dukát nyereségről tesz említést. Maga a kis történet egyébiránt nagyon szép, minélfogva le is kell írnunk itt, már csak azért is, hogy ama mohó aranycsinálók tudják mivel vigasztalni legkapzsibb reménységeiket. - A következőket írja tehát Becchcr: „Van egy város, amelyben nem is tudom, miféle okok miatt a pénzverés felügyelője sok és különböző adósságokba bonyolódván, néhány ezer forintra rúgó összeggel tartozott, elannyira, hogy a legnagyobb szükségbe és zavarba került, s majdhogy be nem börtönözték. Ezen szükségei által szoríttatván tehát, gyötrődve kérte az Istent, hogy méltóztassék őt valami rendkívüli dologgal megsegíteni, mivel a rend szerint valókkal kapcsolatban immár semmi reménysége nem maradt. Es íme, mi történik: mivel