Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)
Körmöcbánya város története
közül választanak meg. Ebben a bíróságban a bánya- és erdőmester az elnök, akit éppen ezért bányabírónak - németül: der Berg-Richter — is neveznek. XIII. § Eddig a kamara tisztségviselőit vettük sorra: most pedig az általuk felügyelt bányákról kell szólnunk, jóllehet vázlatosan, mégpedig azon ok miatt, mert ezen dolog kimerítő tárgyalását más, alkalmatosabb helyen fogjuk elvégezni. A bányák területe egészében véve elülsőre és hátulsóra — németül: Hinter- und Vorder-Zech — van felosztva. Azt a területet pedig, amelyet hátulsónak mondottunk, egyedül csak a császári-királyi munkások művelik, senkit nem engedvén be a társaságukba. Hét bánya van itt, amelyeket nem csupán a nevük és aknáik mélysége alapján, hanem és legfőképpen a bennük bányászott ércek minősége szerint különböztetünk meg egymástól. Legyen szabad most mindegyiket külön is bemutatni. 1. A Rudolf-akna arról a császárról kapta az elnevezését, aki másodikként uralkodott ezen a néven. 108 öl mélyen nyúlik le, majd ebben a mélységben van egy tárnája, amelyet egészen a szabad levegőig kihajtottak és amelyen keresztül a vizek elszivárognak. Az aknába vízzel hajtott gépezetek bocsátják alá a munkásokat és azok emelik is fel őket, együtt az ércekkel: ez a módszer — amelyet egyébként ezen hátulsó terület valamennyi bányájában megfigyeltünk — valóban rendkívüli módon kíméli a költségeket.