Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

ebből a leggyalázatosabb gaztettből a méltányosság örve sem, a pénzekre — nem tudom, inkább ostobaságból-e, vagy rosszindulatból - a következő feliratot verték: PRO LIBERT ATE" (a szabadságért). A hazának e kiváló felszabadítói mdniillik kicsalták a néptől az aranyat és az ezüstöt, s nagyon istentelen módon rézpénzekkel vásárolták meg az arany időket, elfeledkezvén amaz enniusi sorról: Aurea libertás toto non venditur auro, vagyis, hogy az arany szabadság nem eladó minden aranyért sem. Es ehhez a gaztetthez még egy közönséges rablás is járult. A parasztnépet mdniillik, valamint azokat is, akik kézműves mesterségek űzéséből vagy kereskedésből tartották fenn az életüket, igen szigorú rendeletekkel arra kényszerítették, hogy arannyal és ezüsttel — vagy legalábbis sok izzadtság árán - megszerzett portékáikat ama rendkívül hitvány rézpénzért bocsássák áruba: azokat pedig, akik vonakodtak így cselekedni, részint börtönbe zárással, részint pedig árucikkeik elkobzásával büntették. Ezek a dolgok 23 okozták aztán, hogy az ügy mindenfelé lázadásba torkol22 Ezeket az általános szidalom közepette éppen ezért libertásoknak nevezett pénzeket aztán soha nem számolta vagy emlegette másképpen a nép, mint átkozódva. 23 Ilyen volt a sclmeci bányamunkásoknak a váratlanul kirobbant felkelése az akkori kamarai prefektus, báró Johann Godofred ab Heilenbach ellen. Lásd Selmecbánya történetének a XXIII. §-át ugyanebben alY. kötetben.