Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

hogy látni lehet Besztercebányát, Zólyomot és az elszórt falvakat, s meg lehet figyelni az előrenyomuló menetoszlopokat. A városi fiatalság kora tavasszal fel szokott ide mászni és zeneszóval tölti meg a szomszédos ligeteket. — Ennyit a dombok hasznáról. A városhoz közelebb fekvő helyeken réteket és kerteket művelnek, amelyek nem a fényűzést szolgálják, hanem hasznot hajtanak. Bennük ugyanis különféle gyümölcsöket hozó fák és változatos zöldségfélék teremnek. Meglepő, hogy ezeknek a gondozása nem a férfiak dolga, mint másutt, hanem az asszonyoké. Ok forgatják meg a földet és ők végzik el a többi nyári munkát is; a férfiakra csak a fák ültetése marad. Ezeknek a kerteknek köszönhető, hogy a besztercebányaiak nemcsak magukat látják el főzelékfélékkel, valamint hagymával, fokhagymával és uborkával, hanem van, amivel a szomszédos városoknak is szolgálnak. Már jóízű dinnyét is eredménnyel termelnek, hogy ne is szóljunk arról az almafajtáról, amelyet nem régen hoztak be Franciaországból, s amely szépen növekszik itt és olyan gyümölcsöt terem, mely ezen a vidéken korábban nem volt ismert. Ámde itt van már az ideje annak, hogy elbúcsúzzunk ettől a várostól, amely több okból is kedves nekünk. Itt kezdtük el ugyanis iskoláinkat és később is szíves fogadtatásban részesített, amidőn hivatalt kaptunk benne: ezért hát van okunk arra, hogy minden jót és boldogságot kívánjunk neki.