Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Izsó István: A kőszénbányászat évszázados jogi vitája
körébe kell vonni, hanem az volt a fő kérdés, hogy egyáltalán a bányaregálé tárgyának tekinthető-e a régi törvények alapján 7 . Források hiányában ma már csak következtetni lehet az ausztriai szabályozással ellentétes döntés egyéb indokairól. Valószínűnek tűnik, hogy hatékonyabbnak tartották a kőszén ingatlantulajdonosi rendelkezés alá vonását, miután az ország ipara lényegesen elmaradt az osztrák és cseh tartományok ipari fejlődésétől, így a szén igények kielégítése e módon is biztosítható volt. A vaskohászat és vasipar - mint a kor legnagyobb szénfelhasználója - tekintettel a vasércbányászat földtulajdonosi érdekkörbe tartozásához szintén e szabályozási rendszer megvalósítását erősítette. A kőszénbányászat kérdéseinek e korban még egyébként sem volt súlya, amit az is szemléltet, hogy az első magyar bányatörvény alkotási kísérlet 1791-ben egyáltalán nem tett említést a kőszénről. Mindenesetre a Habsburg birodalom többi részétől eltérő szabályozás mintegy másfél évszázadon keresztül gátja volt a magyar szénbányászat fejlődésének és nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy ez idő alatt - számos kísérlet ellenére - magyar bányatörvény megalkotására nem kerülhetett sor. Az 1788-as szabályozás mindazonáltal csak a nemesi birtokok vonatkozásában rendelkezett a bányaszabadság elvonásáról, hatálya a polgári és a jobbágysági viszonyokon kívül álló, vagy az alól felszabadult birtokokra nem terjedt ki 8 . A 19. században az ipar rendkívüli méretű-ütemű fejlődése végérvényesen szükségessé tette az alapanyagokat és energiát szolgáltató bányászat átfogó jogi újraszabályozását. A nagyüzemi méretekben folytatott bányászat ugyanis ebben az időben éppen a földdel való szoros kapcsolata folytán már feloldhatatlan összeütközésbe került a még mindig feudális alapokon álló földbirtokrendszerrel. Az 1827. évi országos választmány bányatörvény javaslata, megtartva a hatályos szabályozási rendszert, a kőszén bányászatot változatlanul a földbirtokosok részére engedte át, a javaslat azonban nem került az országgyűlés elé. Az 1844. évi törvényjavaslat első változatában viszont - a korábbi tervezettel éles ellentétben - már kimondhatónak ítélte a kőszén bányaúrjog alá vonását. Az országgyűlési viták során az eredeti álláspont azonban a következők szerint módosult. ,yA kőszén a földesúri birtok tartozéka s királyi adományozás alá eső bányatárgyak közé nem számíttatik, kutatása mindazonáltal a turzásra jelen törvénykönyvben megállapított szabályok szerint, egyedül bányászati célokra, bárhol és bárkinek megengedtetik. Dr. Wenzel Gusztáv: A magyar és erdélyi bányajog rendszere 81-82. Dr. Mandel Pál: Szénínség és bányajog 4-5.
