Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Ivan Herčko – Eugen Kladivik: A szénbányászat története a mai Szlovákia területén 1919-ig

Csákányháza (Cakanovce) határában áz első kizárólagos kutatási engedélyt 1859-1860-ban Berényi gróf, 1860-186l-ben pedig Schöller Sándor kapta. A további kutatási engedélyek kiadására 1900-190l-ben és 1907-1908-ban került sor. Ragyolc (Radzovce) határában az első kutatási engedélyeket 1870-1876-ban adták ki. Ebben az időben (1870-1872) főleg a losonci Steiler Antal földbirtokos lépett fel bányavállalkozóként. Az erre a térségre érvényes későbbi kutatási engedélyeket 1896-1897-ban, 1907-1908-ben és 1912-1913-ben adták ki. Csákányházán (Cakanovce) a bányakutatásokat valószínűleg csak 18591861-ben, Ragyolcon (Radzovce) pedig csak 1871-ben végezték el. Ebben a térségben bányászattal összefüggő további tevékenységek csak 1921-től ismertek. 1928-ban egy viszonylag jól prosperáló bányavállalat alakult, amely ennek a kis szénmezőnek a kimerüléséig működött. Bezárására az 1948. október 5-én került sor. A barnaszén medencében a bemutatott két fő területen kívül további kisebb szénlelőhelyek és szénelőfordulások is vannak. A 19. század hatvanas és hetvenes éveiben kizárólagos kutatási engedélyeket adtak ki 1859-1864-ben Nyitraegerszeg (Jelsovce), 1861-1862-ben Fülek (Fil'akovo), 1863-1864-ben Tőrincs (Trenc) és Vilke (Vel'ká nad Ipl'om) határára. A nyolcvanas, majd a későbbi években (1871-1873) Kalonda, 1871-1572 Fülekpilis (Ples), 1871-1872 Mucsény (Mucin), 1871-1873-ban Romhánypuszta, 1912-1914 Vilke (Vel'ká nad Ipl'om) térségére. A felsorolt községek közül minden valószínűség szerint csak Vilke térségében, Tőrincs és Rákosmulyagy (Rákosská Mulad') községek között került sor 1913-ban bányászati kutatásokra. Termelésre alkalmas szénrétegeket fedeztek fel Kislibercse (Euboriecka) település határában is. A szénréteg vastagsága 1,2-2,1 m, között mozgott. Ennek a lelőhelynek a délnyugati részén egy 2,4 m vastagságú alsó szénréteget is felfedeztek. A termelés azonban csak Mucsény (Mucin) (1871), illetve 1871-1872-ben Romhánypusztán indult be. 1910-ben a romhánypuszta-fűlekpilisi szénmezőn 24.900 mázsa, 1912-ben 40.863, 1913-ban pedig 53.070 mázsa szenet bányásztak. A szén rossz minősége, illetve nem kielégítő osztályozása következtében a Romhánypuszta környéki bányákban 1926-ban megszűnt a termelés. 3. Tortón lelőhelyek A mai Szlovákia területén az ebből a földtörténeti korból származó a szénlelőhelyek játszották a legfontosabb szerepet, s háromban: a nyitrabányaiban (Handlová), nyitranovákiban (Nováky) és a cégelyiben (Cígef) még napjainkban is folyik a termelés. Korábban még működtek az erdőbádonyi (Badin), a fenyőkosztolányi (Jedl'ové KostoPany), az ebedeci (Obyce), árvái (Orava) és egyéb más bányák is.