Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Ivan Herčko – Eugen Kladivik: A szénbányászat története a mai Szlovákia területén 1919-ig

1. A paleozoikumi képződményekben található szénlelőhelye A mai Szlovákia területén a paleozoikumi képződményekben két feketeszén előfordulás ismert. Az egyik a Szepes-gömöri érchegységben, a Dobsiná (Dobsiná) melletti karbon képződményben, a másik pedig a Zempléni sziget permokarbon képződményében található. A nagy fűtőértékű feketeszén gazdasági hasznosítására, a 20. század elején történtek meg az első kísérletek Nagytoronya (Vel'ká Trna) A permokarbon korból származó jelentősebb antracit lelőhely a Nagytoronya (Vel'ká Trna) környéki permokarbon alakzatokban volt található. Ebben a térségben szénrétegek előfordulásáról először Szádeczky Gyula számolt be az 1891-ben és 1897-ben megjelent műveiben. A felszínre kinyúló, 0,5 m vastag és mintegy 55° dőlésszögű, kelet-északkeleti irányú szénréteget Nagytoronya keleti szélén a Gyopáros és Disznóveren patakokban fedezték fel. A szénlelőhely gazdasági célú kitermelését célzó első lépésekre 1905-ben került sor. Ezen a lelőhelyen több megszakítással 1946-ig folytak kutatások, illetve jelentéktelen mennyiségű termelés is. Több próbálkozás is történt a nagytoronyai szén ipari hasznosítására, mígnem 1951-ben véglegesen felhagytak ennek a mezőnek a müvelésével. A nagytoronyai szénmező fél évszázados történetére az itteni szén gazdasági hasznosítását célzó próbálkozások a jellemzőek. A mezőn az első kutatást 1905-ben, -saját földterületén- Széchényi Domokos gróf végezte, de ez nem volt komoly kiterjedésű. Gróf Réz Géza professzor javaslatára 1905-1906-ban a falu északi szélén a Csókás hegyen a szénrétegre merőlegesen egy aknát, a Széchényi aknát mélyítette, amely négy szénrétegen haladt keresztül. Az első és a negyedik réteg meglehetősen vékony volt. A második és a harmadik réteg vastagsága 0,5 - 1,0 méter között váltakozott. A szénrétegekben kisebb átrétegződések is előfordultak. A Széchényi aknát 1906 elejétől 1911-ig Jexa Simon javaslata alapján több megszakítással a MÁK Rt. (Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság) mélyítette tovább. Az akna hossza elérte a 200 métert, de nem találtak kitermelésre alkalmas szenet. Rapid mélyfúrási technológiával 411 méter mélyre fúrtak le, de ez a kutatófúrás sem talált további szénréteget. A MÁK Rt. kutató tevékenységét kiterjesztette Kistoronya (Malá Trna) területére is, és ott három aknát (200 m, 20 m és 223 m) létesített, valamint két kutatófúrást (193 m és 75 m) végzett. Az első kutatófúrás 36,28 m mélységben egy 0,4 m vastag, a második pedig 55,2 m mélységben egy 1,0 méter vastag szénréteget talált. Michael javaslatára a MÁK Rt. egy második, a szénréteg dőlésére merőleges fúrást is végzett a lelőhely magjába. A MÁK Rt. egy rövid tárna, valamint egy 215 méter mélységű fúrás segítségével Sajótiba (Leken) községben, továbbá Velejte (Vel'aty) községben