Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Dr. Huszár Zoltán: A pécsi bányászat két évszázada, különös tekintettel a szociálpolitikára.

vízellátási és csatornázási berendezések költségei 13-15%-ál teszik ki a lakótelepek építési költségeinek."^ A lakótelep számára szükséges ivóvizet a teleptől E-ra fekvő Széchenyiaknáról villanymotor segítségével két víztározóba nyomták. Az egyik a fehérhegyi víztorony volt, ahonnan a meszesi és az újhegyi lakótelep vízellátását biztosították. A másik víztározó a György-aknától NY-ra eső tetőn volt, ahonnan a György-telep (Rigli) és Szabolcsbánya-telep (Luftkoloni) lakóházait és utcai közkútjait látták el vízzel. A fehérhegyi víztorony vasbetonból készült, 25 m magasságú és 300 m

3 befogadóképességű volt. A steirmarki AST & CO. építette. 1924 után a vállat kedvezőtlen gazdasági viszonyai miatt a telep építését nem folytatták. 1924-ig 24 egyszobás, 153 kétszobás munkáslakás és 2 felvigyázólakás készült el. Ez a lakótelep így - a tervekhez képest befejezetlenül - is kiemelkedő szociális létesítménynek számított. A 177 meszesi munkáslakás 213 aktív bányásznak és családjának adott otthont. Ez előnyös volt a munkaadónak és a munkavállalónak egyaránt. Az utóbbinak különösen akkor, ha mindezeket összevetjük a korabeli Magyarország munkáslakás körülményeivel.

32 Vasas Bányaüzem Az itt dolgozók elszállásolásra az üzem fennhatósága alá 1913-ban 213 lakás tartozott, amelyből 11 a tisztviselők és felvigyázók, 202 a munkáscsaládok részére adott otthont. A munkáslakások minősége messze a meszesi lakásoké alatt maradt. 1931-ig további 3 tisztviselő és 53 munkáslakás épült. 1913-1931 között viszont elhasználódás miatt le kellett bontani 1 tisztviselő-, 4 felvigyázóés 9 munkáslakást. Az üzem területén 118 fő elhelyezésére alkalmas legényszálló is működött, amelyben 1925-ben 93 bányász lakott. A lakások száma egyébként minden telepen szinte állandóan változott. Ez annak a következménye, hogy az épületek - különösen a századforduló előtt épült házak - a nagyfokú igénybevétel, de különösen a bányakárok miatt, alávájások esetén gyakran tucatszámra váltak lakhatatlanná. Természetesen ezek pótlására a lakások renoválása, valamint újak építése állandóan folyamatban volt. Ezzel is magyarázható, hogy a fennmaradt források, a néhány hónapos különbséggel készített kimutatások eltérő számú lakásokat regisztráltak. Magyar Országos Levéltár (OL) Z 271 79. cs. 146. t. Jicinsky levele K. Virágh Nándor h. államtitkárnak a meszespusztai építkezésről. (1924. május 22.) j2 Gyáni Gábor: Lakáshelyzet és otthonkultúra a munkásság körében a századfordulón In: Századok 1990. 3-4. 355-382.