Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Dr. Huszár Zoltán: A pécsi bányászat két évszázada, különös tekintettel a szociálpolitikára.

kincstári bányaigazgató a 19. század első felében a pécsi szénmedencében meghatározó szerepet játszott a bányászatban. A 19. század első évtizedeiben Magyarországon már mintegy 100 lelőhelyen „ástak" kőszenet, a túlnyomórészt csekély mértékű helyi szükségletek kielégítésére. Jelentősebb termelés azonban csak Brennbergben, a Dorogi-medencében és a Mecsekben alakult ki, ahol a közeli vagy a folyóvízi szállítással elérhető városok - Bécs és Sopron, Győr, Komárom, Buda és Pest, valamint Pécs - biztosítottak kedvezőbb értékesítési lehetőséget. 1759 és 1830 között összesen mintegy 540 kilótonna kőszenet bányásztak Magyarországon; ebből a legjelentősebb helyeken, Brennbergben 206 kilotonnát, a Dorogi-medencében 170 kilotonnát és a Mecsekben kb. 80 kilotonnát. Összehasonlításként érdemes megemlíteni, hogy Angliában az 1820as években a kőszéntermelés meghaladta az évi 7 millió tonnát. A történeti forrásokból kitűnik,

6 hogy a Pécs határában a Lámpás-völgynek nevezett területet és környékét már a 17-18. században - nagy valószínűséggel a szénkibúvások miatt - Szennyesnek. Szönyesnek, Szenesnek hívták. Egy 1738ból származó híradás szerint a Szennyes-hegy három napon át „tüzet dobált ki magából"; vélhetően a szénkibúvás égett. A jelenség később többször megismétlődött, amelyről többen vulkanikus működést gyanítottak. A Bécsi Magyar Mercurius 1798. február 16-i írásában az alábbiakról számolt be: „ Végezetre számos utánna-járás utánn ugy nyilatkozott ki a' dolog, hogy tsak a' Pásztorok' tüzétől vette volt a' tűz a maga eredetét, a' mely a' hegy'-gyomrában lévő Kőszénbe belé kapván mind nagyobbá meg nagyobbá lett. "A 18. század 20-as éveitől 1780-ig Pécs életében a szabad királyi városi cím megszerzéséért folytatott küzdelem játszott meghatározó szerepet. Ezért a város vezetői Pécset igyekeztek a legvonzóbb módon bemutatni a bécsi udvarban. Mária Terézia 1766-ban jutalmat tűzött ki azok számára, akik tőzeget fedeznek fel és jelentenek be. 1768-ba a kőszénre is kiterjesztette a kutatást. A Szenes-hegy értékesnek tartott anyagát 1769-ben Kriffka Ferenc Xavér, „kiérdemesült" lovaskapitány jelentette elsőként az udvari kamarának. II. József 1782-ben, elődjéhez, Mária Teréziához hasonlóan, felhívást intézett a városi és megyei törvényhatóságokhoz a kőszén és egyéb éghető anyagok bejelentésére vonatkozóan. Ezt követően kezdődött a hivatalos kőszénkutatás Pécs környékén, a Mecsekben. Baranya vármegye hivatalos jelentésében megerősítették, hogy Vasas határában bőséges, könnyen kitermelhető szén van, amit a pécsváradi kovács már egy ideje használ is műhelyében, továbbá Somogy község és Pécs város 5 Babies András: Berks M. Péter az első pécsi bányakapitány és a mecseki szénmedence bányászatának kezdete. In: Baranyai Helytörténetírás 1982. Szerk.: Szita László. Pécs. 1983. 295-317. Móró Mária Anna: Berks Péter és a kora mecseki kőszénbányászat. In: Búcsúzik a mecseki szénbányászat. Szerk.: Szirtes Béla, Pécs, 2001. 15-24. 6 Id. m. Babies A.: A pécsvidéki... 7-25. id. m. Móró M. A.: Perks Péter...