Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Bircher Erzsébet: „Egyedül a közhaszon kedvéért…”

összehívott tanácsülésen megpróbálta meggyőzni a város vezetőit a bányászkodás folytatására, ezt azonban azok elutasították. 15 1769-ben újabb felszólítás érkezett a városhoz nyomatékos kérelemmel a bánya müvelésére.'

6 A felszólítás nyomán kialakult tanúságos levélváltást, melyben a magyar kőszénbányászat első évtizedeinek fő problémái mind jelen vannak, úgy vélem tanúságos dolog teljes terjedelmében közzétenni. Az első levél Sopron magisztrátusától a kamarához íratott e tárgyban: Méltóságos kamara, Terstyanszky Dciniellel kapcsolatban, aki azt kérelmezi, hogy engedtessék meg számára ezen város halárában a bitumenes szenek ásása, az e célból hozzánk kibocsátott kegyelmes rendelkezésnek engedelmeskedve a legalázatosabban tájékoztatjuk a méltóságos magyar királyi udvari kamarát. Ezen szabad és királyi város még az 1759. esztendőben elkezdte végeztetni a dologban jártas urak által az előbb mondott bitumenes szenek művelését a méltóságos magyar királyi kamara egyetértésével, amelyet a mondott 1759. esztendő februárjának 29. napján hivatalosan tájékoztatott. Közben amikor néhány száz forintnyi költség és néhány ezer robot ráfordítása után az ásás további folytatása során megfigyelték, hogy a mélységben egyáltalán nem találhatóak amaz bitumenes és alkalmas szenek, sőt ahol mélyebbre ástak, csupán olyan anyagot találtak, amely semmi, a meggyulladás könnyűségéhez szükséges bitument sem tartalmazott, hanem más nyers köveknek a módjára csupán hamuszürke színt mutatott, ezen említett város a bizonytalan eredmény, az oly nagy költség és annyi robot, valamint más, nem megvetendő kiadások miatt visszariadván, az ásás további folytatásaitól már csak azért is elállott, mivel ezek a bitumenes kövek csupán a hegyek felszínén találhatóak szétszórtan, a mélyebben találhatóakat pedig - magának a királyi bányák igazgatójának az elismervénye szerint, akit ezen szenek megismerése végett néhány esztendővel ezelőtt küldtek ki Sopronba és aki az ásásnak semmilyen gyakorlati hasznát sem állapította meg - tárolni kell egészen addig, amíg jobb és teljes érettségre nem jutnak. Mindezt így találta a tekintetes királyi kamarai bizottság is, amelyet az 1765. esztendőben az előbb mondott szenek művelése elhanyagolásának a kivizsgálása végett rendeltek ki Sopronba. Mígnem aztán a most elmúlt 1768. esztendőben Terstyanszky Dániel nem tudni, honnét vagy ki által tudomást szerezvén a kiásott bitumenes szeneb'ől és a város erdeibe, valamint azon hegyére, amelyen a mondott szenek vannak, titkon kimenvén, talált egy darabot az ilyesfajta szenekből, kétségkívül abból a feltételezésből és véleményből kiindulva, hogy hasonló minőségű szenek, mint azon darabka, teljes telérekben ^ Központi Bányászati Múzeum adattára 5/b. 5-77. 16 Bán Imre: A brennbergi kőszénbányászat története 1759-től. Különnyomat a Bányászati és Kohászati Lapok 1936. évfolyamának 4-7.számából. 10 -11.