Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Szabó László: A „Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat” tatai bányászatának előzményei

Ezzel a módszerrel egy-egy mezőben akár 10-12 fejtési szintet is ki lehetett alakítani és egyidejűleg 25-30 db kamrafejtés is termelhetett. Bármilyen kedvezően is indultak a fejtési munkálatok, a vastagtelepi művelés hátrányai csakhamar jelentkeztek. Nevezetesen, hogy a kézi tömedék, a leggondosabban végzett berakás ellenére is, eredeti térfogatának akár a felére is összenyomódott. Emiatt jelentős mértékű süllyedések, kedvezőtlen nyomási viszonyok alakultak ki. Ami a legnagyobb veszélyt jelentette, hogy a süllyedés miatt összetöredezett teleprészekben - tekintve, hogy a szén öngyulladásra igen hajlamos volt számos tűzfészek keletkezett. Az egyre jobban szaporodó tüzek gátolták a termelést és a felszámolásuk is jelentős költségekkel járt. A Salgóval készülő fúzió idején, annak itt járt szakemberei is igen borúlátóan ítélték meg a helyzetet és úgy vélték, hogy az állandó tüzek akár a vállalat létét is fenyegethetik. Ranzinger fáradhatatlanul kereste a megoldást. Egy német szaklapban talált rá arra a közlésre, hogy az Egyesült Államok pennsylvaniai bányászatában kifejlesztett és közhasználatú szóval „iszaptömedékelés" néven ismert eljárást Felső-Szilézia Poroszországhoz tartozó részének egyes bányáiban már sikerrel alkalmazzák. Ezért 1903 májusában - a három akna vezetőjével együtt haladéktalanul odautazott. Először a Kattowitz (Katowice) közelében lévő Myslowitz (Myslowice) bányáiban, majd a szomszédos Rudán tanulmányozták az eljárást, melyet igen alkalmasnak találtak a tatabányai gondok megoldására. Az iszaptömedékelés lényege, hogy a fejtési üregbe csővezetéken keresztül homok és víz keveréket adnak be. A fejtés egyik végébe épített szürőgáton át a víz lassan eltávozik, és visszamarad az üreget szinte teljesen kitöltő, leülepedett homok. Hazatérve azonnal munkához láttak. Elsőként felkutatták a tömedékelésre alkalmas homokterületeket. Szerencsével jártak, mert az aknákhoz elég közel, megfelelő minőségű és mennyiségű lelőhelyeket találtak. A MÁK Rt. szeptember 17-én, Budapesten tartott igazgatósági ülésén Ranzinger előterjesztette javaslatát az iszaptömedékelés általános bevezetésére. Az indulás költségeire 200 ezer koronát irányzott elő. Számításai szerint ezzel a módszerrel az éves megtakarítás - a kézi tömedékeléssel szemben - legalább félmillió korona. A javaslatot elfogadták és a II. sz. (Herz Zsigmond) aknánál azonnal megkezdődtek az előkészületek.