Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Szabó László: A „Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat” tatai bányászatának előzményei
Ranzinger Vincéről A szénmedence bányászatának vezetését 1897. január l-jén Ranzinger Vince vette át bányafelügyelői minőségben. Munkája alapján a tatabányai bányászkodás minden bizonnyal legkiemelkedőbb személyiségének kell tekintenünk. A kezdeti években végzett szervező munkája, kitűnő műszaki elgondolásai hosszú évtizedekre megalapozták a tatabányai szénbányászatnak a hazai szénbányászatban elfoglalt igen jelentős szerepét. Feltétlen megérdemli hát és illendő is megemlékezni róla. Ranzinger Vince (1856-1933) nem volt magyar állampolgár. A krajnai Gottschee-ben született (akkor az Osztrák-Magyar Monarchiához, majd Jugoszláviához tartozott, ma Szlovénia). Középiskoláit Laibachban (ma Ljubljana) végezte és az ausztriai Leobenben szerzett bánya- és kohómérnöki oklevelet 1882ben. Még ebben az évben az osztrák „Dräsche" érdekeltséghez tartozó „Kőszénbánya és Téglagyár Társulat" annavölgyi bányájának lett az üzemvezetője. Rövid időre a „Trifaili Kőszénbánya Rt." egyik isztriai bányájának a vezetője, majd 1891-től az esztergomi szénbányászathoz került, miután ez a medence a Trifaili-ak tulajdonába került. Kitűnő szakmai munkája alapján - a már szakértőként is említett - Kaufmann Kamill bányakapitány ajánlására került itteni beosztásába. 1897 elejétől már a Ranzinger Vince tatabányai szénbányászat első igazgatója, amely posztot 1907. szeptember l-ig töltötte be. Ekkor Bécsbe költözött és a trifaili bányászati cég irányítását végezte. Ugyanezen évtől a MÁK Rt. igazgatótanácsának tagja lett. A medence szénbányászatát állandóan figyelemmel kísérte és hasznos tanácsaival tovább is támogatta. Kortársai visszaemlékezései szerint nagyvonalú vezető volt, a fejlődés és a haladás elkötelezett híve, személyes kapcsolataiban szívélyes és kedves modorú. 1902-ben I. Ferenc József bányatanácsosi címmel tüntette ki. az egyházat támogató munkájáért pedig a Nagy Szent Gergely Rend lovagjává választották.