Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Szabó László: A „Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat” tatai bányászatának előzményei

területen miért volt szükség mind az elvi bányanyitás, mind annak gyakorlati módosításait tekintve ennyi, korabeli szaktekintély véleményére. Nos, egyrészt mert jelentős befektetést igénylő - vagyis a MÁK már időközben megemelt alaptőkéjét is meghaladó, mindenképpen jelentős kölcsönfelvételt igénylő - vállalkozásról volt szó, így minden oldalról biztosítani kívánták magukat. Másrészt volt egy másik szándék is. Ugye emlékszünk rá, hogy a kutatási költségek fedezetére létrehozott konzorciumban 20% volt a MÁK részesedése, amely tény a várható eredményekben való osztozást is kijelölte. Most, hogy a jövő igen kedvezőnek mutatkozott, a MÁK sem a várható haszonban, sem a veszteségben nem kívánt osztozni, ezért célul tűzte ki a 80% megszerzését. Miután a neves szakértők véleményei a szakmai és pénzügyi körökben ismertté váltak - nyomtatásban is megjelentek - és egybehangzóan igen előnyös képet festettek a jövőről, joggal tételezték fel, hogy ez felkelti a megfelelő pénzügyi körök érdeklődéséfs a MÁK részvényeseit ennek a bizonyos 80%-nak a megszerzésére ösztönzik. Ha nem is úgy hívták, de a reklám és PR tevékenység már akkor is működött. Ebbe a tevékenységbe tartozott Herz Zsigmondnak 1896. szeptember 25-26-án Budapesten, a millenniumi bányászkohász-geológus kongresszuson tartott német nyelvű előadása is, ahol már 200 millió tonnás szénvagyonról beszélt, ecsetelve a vállalkozás igen előnyösnek látszó nemzetgazdasági kihatásait is. Az „ideológiai" előkészítés hatásosnak bizonyult és a MÁK 1896. november 8-án tartott rendkívüli közgyűlésén mind a 80% megvásárlásához szükséges 1 milliónyi vételárat, mint a már említett csákvári uradalom szénvagyonának megszerzését megszavazta. A háttérben folyó sikeres pénzügyi manőverek mellett hasonlóan sikeresen haladt az első lejtakna hajtása is. Mindjárt a megindulásakor egy vizes homokréteg akadályozta ugyan a munkálatokat, de ezen hamarosan túljutottak. Ez év novemberén megkezdték a függőleges személyszállító és kihúzó légakna mélyítését is. Több régebbi szerző közlése alapján az I. sz.. lejtaknából 1896. december 20-án gördült ki az első csille szén. Más szerzők azt állítják, hogy a széntelepet már korábban elérték (a korabeli Tatatóvárosi Híradóban is fellelhető ilyen hír, ami persze a főtelep feletti, művelésre egyébként alkalmatlan kísérő telepre is vonatkozhat), ennek azonban igazából nincs jelentősége. A lényeg az, hogy a lejtősakna szénbe ért.