Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Szabó László: A „Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat” tatai bányászatának előzményei

Miután II. József nem túl szerencsés rendelkezése folytán a szén azé volt, akinek a földje alatt található, a jog megszerzéséért az Esterházy hitbizományhoz kellett fordulni. Miután a tatai uradalmat megszerző József hasonló nevü fia 1862-ben utód nélkül halt meg, a birtok Miklós nevű unokaöccsére szállt majd ennek Miklós József nevü leszármazottja lett a hitbizomány ura. 1894. december 4-én vele kötötte meg a MÁK Rt. azt a szerződést, amelynek értelmében az 56 ezer hold uradalmi terület szénkutatási jogát két próbaévre bérbe vette. A bérbevétellel együtt megvásárolta a vértessomlói bányát, illetve annak még megmaradt vagyontárgyait. A szerződést 1897. november 17-én megújították, amiben - miután már a tényleges kiaknázás is megindult - pontosították a feltételeket, és részletesen megnevezték az időközben (1896. február, illetve márciusban) adományozott bányatelkeket is. Ezt a szerződést már a közben elhalálozott Miklós József fia, gróf Esterházy Ferenc írta alá. A hitbizomány részéről aláírta még gróf Esterházy Mihály „mint hitbizományi gondnok", utalván ezzel a birtok különleges státuszára. Hitbizomány - amely csak a mindenkori uralkodó engedélyével jöhetett létre az igen nagy birtokok folyamatos fennmaradását kívánta biztosítani. Hitbizomány sem egészben, sem részleteiben nem volt eladható vagy elzálogosítható, szigorúan meghatározott öröklési rendje volt, és nehogy a mindenkori tulajdonos családtag nagyobb hibákat kövessen el, ugyancsak családtagokból álló gondnokságot állítottak fel ellenőrzésére. Ferenc gróf esetében ez talán nem is volt egészen indokolatlan, mert jó néhányszor került pénzzavarba, ami viszont a MÁK Rt. részére nem volt előnytelen. Az együttműködés során ugyanis több esetben került sor perre az uradalom és az Rt. között, de minden esetben még bírói ítélet előtt, némi anyagiak árán kiegyezés született. Visszatérve 1894-re, Hönsch már a bérleti szerződés megkötése után három nappal benyújtotta javaslatát a MÁK Rt.igazgatótanácsának, ezzel is igazolva, hogy már jó előre felkészült. Javaslatában összegezte az eddigi ismereteket, annak a határozott véleményének adott hangot, hogy az Esztergom környéki bányászathoz hasonlatos geológiai viszonyok alapján - utalva már a mélyebben fekvő eocén telepekre is - eredményes, jelentős hasznot hajtó bányászatra van kilátás, amelynek egyik fontos záloga a már megépült Budapest-Bruck-Bécs vasútvonal is. Javasolható még, hogy a tatai mellett meg kellene szerezni a gróf Esterházy Móric birtokában lévő és nem a hitbizományhoz tartozó Csákvári uradalom szénjogát is. Ez egyébként a már említett 1897-es szerződésben meg is történt. A Hönsch által javasolt kutatófúrások költségeit azonban a Részvénytársulat egyedül vállalni nem merte, ezért részben az Rt-n belül, de mégis elkülönülten egy kutató konzorciumot hoztak létre, amelyben a MÁK