Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Izsó István: A kőszénbányászat évszázados jogi vitája
jóváhagyás nélkül, polgárjogi szerződés alapján földbér (terrágium) vagy haszonbér ellenében szabadon átruházhassák. 1884-ben a kormány ismét bizottságot hozott létre, amely újabb törvényjavaslatot készített. A javaslat részben megtartotta az 1870. évi törvényjavaslat kőszénre vonatkozó szabályozását és az un. megváltási rendszert fogadta el. A bizottság arra a véleményre jutott, hogy a kőszénkérdésben fennálló ellentéteket pusztán jogi szempontból feloldani nem lehet, ugyanakkor közgazdasági szempontokból elengedhetetlenül szükségesnek vélte a kőszén szabad ásvánnyá nyilvánítását. A kormány a javaslat képviselőházhoz való benyújtását azonban elvetette, mert a kőszénbányászat kényszerű megváltásának elve - mármint, hogy a bányavállalkozó váltsa meg az ingatlantulajdonos kőszénre vonatkozó tulajdonjogát - a bányavállalkozók és a földbirtokosok részéről egyaránt heves ellenzésre talált. A szénkutatásokkal kapcsolatos jogi szabályozások hiányosságait kihasználva ebben az időben számos visszaélés történt a szabadkutatások vonatkozásában, melyet az országgyűlés az új magyar bányatörvény megalkotásáig a felügyeleti illetékről szóló 1885. évi XIV. törvénycikk előírásai segítségével kívánt megakadályozni. A törvény 1885. július 1.-től minden szabadkutatás (zártkutatmány) után az addigi zártkutatmányi díj helyett felügyeleti illeték fizetését rendelte el. Azzal, hogy ezt a fontos, de önmagában jelentéktelennek tűnő kérdést önálló törvényben szabályozták, a kormányzat tulajdonképpen beismerte azt, hogy nem lát lehetőséget a bányatörvény megalkotásának útjában álló érdekkülönbségek mielőbbi feloldására. A kormány 1890-ben újabb bányatörvényjavaslatot dolgoztatott ki, amely a kőszén vonatkozásában változatlanul a megváltási rendszer elvét alkalmazta az alábbiak szerint: ,A kőszén minden fajára nézve a földtulajdonos rendelkezési joga a bányász által megváltandó. A megváltéisi összeg egyezség hiányéiban a bányahatóság által akként ál lapít tátik meg, hogy a földtulajdonosoknak ... termelési díj fizetendő. A váltságdíj az érdekelt földbirtokosokat azon arányban illeti meg, amely aréinyban az adományozott bányatelek által határolt birtob'észek egymáshoz állanak. 2 ',, A javaslat azonban ismét nem került az országgyűlés elé, mert a kormány az igazságügy minisztérium azon indoka alapján, hogy a javaslatot jogi szempontok figyelembevételével át kell dolgozni, elvetette. Szakmai körökben az újabb törvényalkotási kudarc ellenére rendkívül széleskörű munka indult meg. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1894-ben a bányatörvény alkotását és ezen belül a kőszén bányajogi szabályozásának megfelelő rendezését felvette munkaprogramjába és egyértelműen a kőszén ingatlan tulajdonosi rendelkezés alól történő felszabadítása mellett foglalt állást. Még ugyanebben az évben Nagybányán " Az 1890. évi törvényjavaslat 6.§-a.
