Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Csiffáry Gergely: Energiaválság a 18-19. századi Magyarországon
Dr. C s iff dry Gergely Az energiaválság és a gazdaság a 18-19. századi Magyarországon Ez a konferencia, amely tisztelgés és megemlékezés a 250 éves magyar szénbányászat kezdeteiről itt, Sopron városában szimbolikus jelentőségű. Közismert az a tény, hogy 1753-ban a Sopron melletti Brennbergbányán talált szenet az a Rieger János nevezetű kovácsmester, aki ez időtől a kőszenet a műhelyében fel is használta. Az 1759-ben megindult, majd átmenetileg megakadt brennbergi szénbányászat 1789-től Schneider Ferenc vállalkozása nyomán végleg meghonosodott. A kőszén hazai ismeretével és a kőszén felhasználásának a kezdeteivel Magyarországon már többen foglalakoztak. 1 Ilyen előzmények után előadásomban éppen ezért nem a Bükk vidék kőszénbányászatának a kezdeteit fogom előtárni, annak ellenére, hogy a mondandómban mindvégig kimondottan és kimondatlanul szó lesz a kőszénről. Ismeretes az, hogy hazánkban a kőszénbányászat kezdetei és a kőszén tömeges ipari méretű felhasználása között több mint egy évszázad telik le. Ez a száz esztendő az ország súlyos gazdasági lemaradásához vezetett, szemben Nyugat-Európával. Nevezzük ezt a korszakot az ipari forradalom korának is, amikor a termelés technikája forradalmi jellegű minőségi átalakuláson megy keresztül, azaz amidőn a kézműipari termelés a manufaktúraipar segedelmével eljut a gépesített gyáriparig. A gazdasági lemaradásunk éppen az időben következett be, amikor az ország élén a Habsburg uralkodó család tagjai követték egymást előbb fiúágon, majd utóbb leányágon. Az első világháború végén a függetlenségét visszanyert Magyarországon a történetírásban hosszú időn át az ország gazdasági elmaradottságának okait kizárólag a Habsburg uralkodók magyarellenes politikájával magyarázták. Meggyőződésem szerint a Habsburgok és a történelmi Magyarország iparosodásának kérdését alapvetően új szempontból kell értékelni. Történetírásunk évtizedek óta ambivalens módon közelít a kérdéshez. Bár a kifejezetten kuruckodó történetírói megközelítés el is tűnt, nem olvashatunk az Lásd: BÁN Imre: Adatok a magyar kőszénbányászat történetéhez a XVIII. században. Bp. Különnyomat a Bányászati és Kohászati Lapok 1934. évi 4-5-6-7. számából. KÖRNYEI Attila: A brennbergi bánya- és munkásmozgalom vázlatos története. Soproni Szemle. 1968/3. 193-228. CSIFFÁRY Gergely: Egerből kezdeményezett szénkutatások a Bükk-vidékén a 18. és 19. században. Bányászati és Kohászati Lapok BÁNYÁSZAT 120. évf. 1987/3. szám. 197-202. ZSÁMBOKI László: Kőszén-ismeret és kőszén-felhasználás kezdetei Magyarországon. Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből III. Miskolc.. 1987. Szerkesztette: Zsámboki László, 5-27.. munkáit
