Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Dr. Szvircsek Ferenc: A Nógrád megyei barnakőszén bányászat kialakulása

található, melyeket bécsi lakosok vettek bérbe. A kitermelt kőszenet a Dunán szállították Bécsbe. A helyszínen a téglaégetőben használták fel, ahol cserépedényeket is készítettek. Két év múlva 1848-ban már Jakobson Károly pesti háztulajdonos a bánya új bérlője, aki a szerződést szintén 20 évre kötötte meg. Azonban ő sem tudta a szénbányászatot életre kelteni. Az uradalmi ügyész 1859. október 1-én írt jelentése szerint a vállalkozó „bár Ő már 50 öl mélységre kutatta a kőszenet, és kőszénre nem talált, mind a mellett meri állítani, hogy ott kőszénnek lenni kell, és nagyobb költséggel eszközlendő kutatás mellett elegendő kőszenet lehetne találni, miért is azon esetre, ha a méltóságos Uradalom hajlandó lenne a kőszenet maga kutatni, ő az egész mennyiségű kőszén megvásárlására mindenkor vállalkoznék 1 '. Azonban az uradalmi kormányzó nem javasolta a bányászatot megnyitni.' A verőcei szén majd csak 1860-ban kerül ismét napirendre, amikor Elise Cserekviczky, Carl Stern és Goerg Fischer kutatási lehetőséget kért és kapott a területre, de engedélyüket az eredménytelenség miatt 1865-ben visszaadták. 6 Ennek ellenére a megye természeti kincseit összefoglaló leírás a 19. század elején csak a hajdani ásványi kincsekről tesz említést, s nem szólt a nógrádi szénről: "ámbár sok hegyei vannak, mégis nemes érceket nem mutathat, pedig hogy hajdan bányákat mívelt, azt a Lónya-bánya, Szinó-bánya helységeknél található bányaüregei világosan mutatják. " 7 Salgótarjántól északra fekvő területen, a mai Salgóbánya déli részén, a vízmosta árkokban található kibúvásokban bukkant a felszínre a későbbiekben a bányászkodást megindító barnakőszén. Müller János 1880-ban így írt erről: "A hazánk legnagyobb regényírója, Jókai Mór által megörökített poétikus fekete gyémántokról emberöltő idők óta tudtak a vidék lakói annyit, hogy: "ez a mecsoda, hogy is mondja, fekete izé ég ám, ha meggyújtják" de tovább nem voltak rá kíváncsiak. Volt elég tüzelőjük fában, nem szorultak még a szénre. Azt pedig, hogy akad-e szén a hegyben, minden "inzsinőrködés" nélkül igen könnyen megtudhatták: hiszen ma is számos helyen, a dombok keblét meghasogató vízszakadások kaczérkodva feltárják a föld eme fekete titkát: a kőszenet". A Nagy-Salgó és a Kis-Salgó bazalt kúpjainak keleti és délkeleti vízmosásos oldalaiban került a felszínre a szénkibúvás s lett 1868-tól a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat bányászatának megindítója. 8 5 Ágíálvi Imre: Emlékezés az Esztergom-vidéki szénbányászat egyik úttörőjére. In.: Bányászati és Kohászati Lapok. 1988./ 9. 642-643. Krizsány János: Tekintetes Nemes Nógrád Vármegyében helyeztetett és a Méltóságos Váczi Püspökség Uradalmához tartozó Verőcze Helységnek Históriai. Topographico Statisticai leírása. Im: Tudományos Gyűjtemény. IX. Pest, 1827. 35. 6 NML. Filmtár. 237. d" Tanárky Mihály: Magyarország természeti ritkaságai. Pozsony és Pest. 1814. 71-72. 8 Müller János: A salgótarjáni kőszén bányászat keletkezése és eddigi fejlődésének rövid története. Nógrádi Lapok és Honti Híradó. 1880. október 17.. 23.

Next

/
Thumbnails
Contents